Így ünnepeltek nagyhéten az esztergomi protestánsok

Az esztergomi református és evangélikus gyülekezet sok évtizedes jó kapcsolatának része, hogy a két legnagyobb ünnep idején, karácsonykor és húsvétkor lelkészeik és híveik egymáshoz látogatnak és vendégszolgálattal vesznek részt az istentiszteleteken. Idén a nagyszerdai alkalmon Klimentné Ferenczy Andrea evangélikus lelkész prédikált a református templomban. 

A lelkészasszony Pál apostol efezusbeliekhez írt levelének 4. fejezete részlete alapján prédikált. A kijelölt igeszakaszból többek között elhangzott: 

Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként.

Az igemagyarázatban a lelkész többek között rámutatott, hogy milyen jelentősége, jele van Jézus történetében az illatoknak: születésénél illatos mirhát és tömjént ajándékoznak neki a három királyok, halála előtt pedig illatos és drága nárdus olajjal kente meg őt a feltámasztott Lázár házában egy asszony. Klimentné Ferenczy Andrea kihangsúlyozta, hogy 

Isten nemcsak a szívünket mozdítja meg, a lelkünket, hogy szeressük, hogy felfigyeljünk Jézusra, hogy megkönnyezzük a nagypénteki gyötrelemben, Isten tud szólni az értelemhez is.

A lelkész prédikációjában arra buzdította a híveket, hogy tettekben is adják oda Jézusnak szeretetüket, és hasonlóan a drága kenetet adó asszonyhoz, adják oda Jézusnak, amijük van. Másnap nagycsütörtökön az evangélikus templomban az egyik legkülönlegesebb nagyheti egyházi szertartásrész, az oltárfosztás történt meg az istentiszteleten. Ekkor a szertartás végén, Krisztus passiója vonatkozó részére utalva, az oltárt megfosztják minden díszétől, a terítőtől, a gyertyáktól, virágoktól, miközben az evangéliumi eseményeket prófétáló 22. zsoltárt olvassák fel.