Megkérdeztük az utca emberét, mit tett a járvány a megyével

Folytatódott a háztartások jövedelmi helyzetének javulása a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) friss adatai szerint. Az egy főre jutó éves bruttó jövedelem 2020-ban 2 millió 6 ezer forint volt, 10,5 százalékkal magasabb mint az előző évben. Az egy főre jutó éves rendelkezésre álló nettó jövedelem pedig 1 millió 611 ezer forintot tett ki, országosan. 

Megyénkben szerényebb az átlag

A Közép-Dunántúli régióban, így Komárom-Esztergom megyében is ennél szerényebbek voltak az átlagok. Míg 2010-ben havonta átlagosan bruttó 202 ezer forintért dolgoztak a megyeiek, ebből 132 ezer forintot tehettek zsebre, addig tavaly már ez a szám 283 ezerre nőtt, aminek bruttó értéke 424 ezer forint. A nettó összeg pedig megközelítette az országos átlagot, ami 429 ezer forint. 

A bruttó és nettó átlagkereset – a közfoglalkoztatottakkal együtt számítva – egyaránt 8,7 százalékkal múlta felül a 2020-as hasonló időszakban közzétett adatokat, folytatva a korábbi időszakok emelkedő tendenciáját. A növekedés üteme valamelyest meghaladta az országos átlagot. Az alkalmazottak 1 százalékkal kevesebbet kerestek az országos átlagnál.

A KSH kimutatása szerint tavaly két szakmában dolgozók kerestek a megyei átlagnál többet. A kommunikáció területén munkálkodók havi fizetése meghaladta a 334 ezer forintot. Tőlük alig maradtak el a feldolgozóiparban tevékenykedők, kicsivel több mint 323 ezres havi bérrel. A rangsorban helyet kapnak még a közigazgatásban dolgozók, az ő bérük meghaladja a 288 ezer forintot. 

Az egészségügyben dolgozók is ide sorolhatóak, bár esetükben a közfoglalkoztatottak esetleges alkalmazása 17 ezer forinttal módosítja a számokat. A táblázat szerint a vendéglátás területén volt tapasztalható a legnagyobb változás. A pandémia okán nem meglepő a havi 156 ezer forintos besorolás. Érdekes, hogy a szállítás és raktározás területén dolgozókat ezer forinttal előzték meg a pénzügyi szolgáltatók. A középmezőnyt a 220 és 232 ezer forint közötti jövedelemhatáron belül mozgók képviselik.

Megkérdeztük az utca emberét

Szántó Lászlóné: – Kapásból van két dolog, amivel nem értek egyet, ha már életszínvonal. A közbiztonság és a szemétkérdés. Tizenegy éve élek egy tatabányai albérletben, jobb esetben havonta 150 ezer forintot keresek. Arról nem szeretnék beszélni, hogy ebből mire futja. Arról már inkább, hogy sokszor elgondolkodom azon, sötétedéskor ki merjek-e menni az utcára. 

Kovács Ferenc: – A bevásárlást nem én intézem, de azt látom, hogy nagyon felment mindennek az ára. Azért néha megengedjük magunknak és megveszünk drágább élelmiszereket is. Most például örülünk annak, hogy a kormány befagyasztotta a csirkefarhát árát. Szeretjük az abból készült húslevest. Kis nyugdíjból élünk. Addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér. 

Kacziba Ferenc: – Felemás a helyzet az építőiparban. Vállalkozóként azt tapasztalom, hogy a járványhelyzet sem vett vissza a tempóból, szinte ugyanolyan volt a kereslet. A munkásaim egy része viszont panaszkodik a fizetése miatt, mindig többet szeretnének keresni. Holott nemrég emelkedett a minimálbér, és emiatt egyre több járulékot fizetek a munkások után.