2021.11.14. 07:07
Tollfosztásról is tanultak az oroszlányi gyermek libapásztorok
Több mint tíz éve szervez mécseses felvonulást és libás sorjátékot a Kölcsey-központ Szent Márton napján az oroszlányi apróságoknak. Az idei rendezvény több szempontból is különleges volt: libapásztorokat avattak, két helyi asszony beszélt a tollfosztásról, de az is kiderült, miért ment a száz liba a templomba.
„Így csinálták nagyanyáink” címmel a tollfosztásról tartott előadást a gyerekeknek két szépkorú oroszlányi hölgy. Nagyné Grúber Katalin és Kocsisné Irénke
Forrás: beküldött
Nemcsak a városban, de megyénk legtöbb óvodáiban is többéves hagyomány, hogy lampionos felvonulással emlékeznek Szent Márton történetére. A legtöbb helyen zsíros kenyérrel és lila hagymával készülnek a programra. Mind közül Oroszlányban jártunk, ahol november 11-én, Márton napján tartották a városi mulatságot.
Gyermekmondókáktól volt hangos a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár kamaraterme csütörtök késő délután, amikor Szlezákné Molnér Katalin gyerekkönyvtáros koordinálása mellett elkezdődhetett a kultúrközpont mulatsága. Az idei programra több mint negyven apróság érkezett, természetesen szüleikkel, akik Márton-napi Liba-Galiba sorjátékon vehettek részt. Volt szókirakó, libás malom- és memóriajáték, de madárfelismerésben is jeleskedhettek, akik segítségül a szárnyasok sziluettjét kapták.
Az ifjak, akik mindent kipróbáltak és sikeresen teljesítették a játékokat, jutalma a libapásztor cím lett. Az est folyamán húsz gyermek érdemelte ki a megtisztelő titulust. Ezenkívül a hagyományos programsor több eleme is eltért a megszokottól, például „Így csinálták nagyanyáink” címmel a tollfosztásról tartott előadást két szépkorú oroszlányi hölgy. Nagyné Grúber Katalin és Kocsisné Irénke szívesen mesélt arról, hogy régen – amikor még nem volt internet, televízió és telefon – közösségi eseménynek számított a tollfosztás. Gyakran a lakodalmi előkészületek első lépése volt, mert sikeres leánykérés esetén a hozomány, vagyis stafírung részét képező ágyneműhöz felhasználták a tollmennyiséget.
– Száz liba egy sorba, mennek a templomba – többek között ez az ének is felcsendült, miután az intézmény elé, a Szent Borbála térre sietett a csapat, hogy elkezdődjön a lámpás felvonulás. A pirospozsgás arcocskák mindegyike dalra fakadt a hideg ellenére, sőt a mondást is jól ismerik: aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik.
A hagyomány
A libaevés hagyománya – legalábbis a legenda szerint – visszanyúlik Márton püspökké avatásához. Miután megtalálták őt a libaólban, a szertartást követően tiszteletére hatalmas lakomát rendeztek, a menü pedig nem más volt, mint libasült és bor. Az első valóban hiteles írásos feljegyzések szerint 1171-ben egészen biztosan tartottak Márton-napi libalakomákat. November 11. jelezte a tél kezdetét a paraszti világban, és ilyenkor fejezték be a földeken a mezőgazdasági munkákat. A Márton-napi dinóm-dánom egyben az adventi böjt előtti utolsó nap volt.
