2021.10.09. 20:00
A 100 éves Bözsi néni sok tragédiát átélt, mégis mosollyal tekint a világra
Krach Ferencné Erzsébet mesélt háborúról, szerelemről, munkáról és a mindennapi mozgásról, amiről még ennyi idő után sem hajlandó lemondani. Életében egy kisebb műtéte volt csupán, talán ez adhat hitelt a hosszú élet receptjéről szóló meséjének.
Krach Ferencné 100 éves lett. 20210929_Kecskéd_fotó:Zantleitner Ingrid_Komárom-Esztergom Megyei 24 Óra
Forrás: 24 Óra
Fotó: Zantleitner Ingrid
– Remélem, jól áll a kendőm! – jegyzi meg Bözsi néni, mielőtt átlépjük szobája küszöbét. Kifogástalan, mondjuk, majd tovább közelítünk a sokat megélt asszony felé. – Tényleg kíváncsiak a történetemre? – aztán kezét óvatosan megemeli és a vele szemközt lévő székekre mutat. Gondoljuk, ennyi év már kissé megfáradt érzékszerveket is hoz magával, ezért egy óvatos mozdulattal mellé ülünk.
Régi képek díszítik takaros szobáját. Komódon telefon és egy olvasólámpa. Szeret(ett) olvasni, jobbára ponyvaregényeket, de Bálint gazda könyveit is gyakran lapozgatta. A százesztendős asszony hét évvel ezelőtt költözött a kecskédi otthonba, a Napfény Idősek Házába. No nem azért, mert képtelen lett volna ellátni magát.
– Egyedül vetem be az ágyat. Segítség nélkül öltözöm, a fürdés már más kérdés – mondja Bözsi néni, aki korát meghazudtoló módon látja a világot. Járókeretet használ, de nem maradhat ki a szokásos napi sétakör. Bözsi néni az utolsó pillanatig egyedül látta el a házimunkát: sütött-főzött otthon, bokodi kertjét rendezgette.
Az újságíró lélegzetét visszafojtva figyel, mikor az egészségről és az ominózus első műtétről esik szó. Mert ez az utolsó is egyben. – Sosem voltam fekvőbeteg. A látásom már nem az igazi. Volt szélütésem, de annyira szerettem dolgozni, hogy egy hétnél tovább sosem hiányoztam a munkából. Egyszer műtöttek, kivették a mandulámat – mondja a szépkorú, aki szemmel láthatóan a nyugodtság megtestesült szobra. Pedig nem volt hozzá túl kegyes a sors: átélt világháborút, forradalmat, de ennek ellenére békességben és szeretetben élt.
Korán elvesztette szüleit, 16 évesen már cséplőgép mellett dolgozott, de volt cselédlány és potom összegért, 30 fillérért gyomlált. Mindig szeretett táncolni és énekelni. Eltemette egyik gyermekét, szeretteit, de egy dologról a mai napig nem tud lemondani: szeretetet sugárzó mosollyal tekint mindenkire. Az orvos is csodájára jár Bözsi néni egészségügyi állapotának. – Sosem volt haragosom. Talán ezért adott nekem a Jóisten ennyi évet boldogságban és egészségben.
