Az ország James Bondját elvarázsolta a kömlődiek szeretete

– Úgy tudom, az e-mail-címében is szerepel a 007-es. Csak ez a közös a James Bondban és önben?

– Körülbelül húsz éve szinkronizálom Pierce Brosnant, és akár már csukott szemmel is tehetném, hiszen ismerem. Valóban, a lélegzetvételét, a gondolkodásmódját, a különböző megoldásait, vígjátékban és drámában egyaránt. Ő az egyik kedvencem Tom Cruise és Ralph Fiennes után.

– Ezért lett ez a cím?

– Bármennyire furcsa, nem képzelem magam a magyar James Bondnak. A közönség nagyon szereti ezt a figurát és azt tapasztaltam, hogy engem is nagyon szerettek ebben a figurában. Sok a hasonlóság közöttünk. Stílusban és habitusban, de nem szeretnék ebben tetszelegni. Egyszerűen minden név foglalt volt, a kautzky.armand, az armand.kautzky és akkor eszembe jutott ez az apró, de fontos különbség. Azóta minden egyes hivatalos tárgyaláson, vagy felkérésnél bemondom a címet, mindenki elmosolyodik. Akkor pedig már megérte, mert derültséget okoztam a környezetemben.

– Már gyermekként is a színészeten járt az esze?

– Az általános iskola végéig nem gondoltam a dologra. Idősebb kollégák, akik már kisgyerekként ismertek, azt mondják: eszükbe sem jutott, hogy színész lesz belőlem. Szemérmes, befelé forduló kisfiú voltam, máig ilyen az alapkarakterem. Csak éppen megtanultam extrovertáltsággal leplezni introvertált személyiségemet. Akkor kezdtem változni, amikor kezdett serkenni a bajszom.

– Mi volt a pillanat, amikortól tudta, hogy a hangjával keresi majd a kenyerét?

– Hetedikes koromban elindultam egy iskolai énekversenyen, utolsó szoprános időszakomban. Daloltam, hogy A csitári hegyek alatt régen leesett a hó – és közben megéreztem valami különös áramlatot köztem és a hallgatóság között.

– Szinte mindent elvállalt, amire felkérhetnek egy színészt: filmes szerepekben, reklám- és rádiószignálokban is hallhattuk és számos ikonikus dologhoz köthető még az orgánuma. Nem árt ez a hitelességnek?

– Nem féltem a színészetemet. Az elmúlt 30 éves pályafutásomat nézve a közönségnek eszébe jutok az Angol beteg című film szinkronhangjaként, vagy a Macskák című színdarabból, amiből több mint 800 előadást játszottam, vagy éppen a My Fair Lady című musical kapcsán. De az ország különböző pontjain élnek olyan emberek, akik nem tudnak színházba jönni, és valóban a „Hívott szám nem kapcsolható” vagy a „Kockázatok és mellékhatások tekintetében...” ugrik be elsőként nekik. De jól kell ám beszélni, hangsúlyozni és eltalálni a hangvételt egy olyan egyszerű szövegnél is, mint a „Tessék vigyázni, az ajtók záródnak!”. Említhető például televíziós sorozat is, a MacGyver, aminek jóvoltából valóban a legkisebb tanyára is eljuthattam.

– Ha már utazás. Korábbi interjújában nyilatkozta, hogy a belföldi turizmus híve. Megyénkben hol járt?

– Hat évvel ezelőtt voltam ugyanitt, Kömlődön, akkor a református templomba hívtak egy szavalóversenyre.

– Különbözött a két találkozó?

– Akkor is és most is óriási szeretet vett körül. Emlékszem, nagyon ügyesek voltak a versmondók és nagy örömmel hallgattam végig a fiatal kollégákat. Ez a kedves fogadtatás megmutatkozott most is, a falunapon.

– Szinkronszínésznek tartja magát elsősorban?

– A színészi pályát is nagyon szeretem. Különböző élethelyzetek vannak, más prioritásokkal. Amit éppen csinálok, abba teszek bele apait-anyait. A rádiónak különös helye van az életemben, de mikor egy ilyen sörsátorban megjelenek, mint ez a kömlődi, engem akar a közönség, és nekem kell egy nótával derűt okozni, akkor az a legfontosabb. Ez nem a dolgom, ez a hivatásom.

– Mennyire önazonos a Red Bull Pilvaker színpadán?

– Merőben más, de igazából csak a közeg. A klasszikus vers­mondást képviselem, egy szép Petőfi- vagy Ady-verset el szoktam szavalni, bárhova megyek fellépni. A Pilvaker ugyanez, fiatalok, rapperek, slam poetrysek vesznek körül, előttem és utánam ők jönnek. Különös kihívás, hogy egy hatalmas lármában, őrületes hangerőben és dinamikában kell nekem egy szál hanggal, mindenféle kíséret nélkül megállni a helyem.

– Szokott izgulni a fellépések előtt?

– Az nem kifejezés. Egy sportcsarnokban 15 ezer ember előtt? Természetesen.

– Milyen hatással volt a világjárvány a mindennapokra?

– Kettős az élményem a pandémiával kapcsolatban. Egyfelől tragikusan éltem meg a mögöttünk álló másfél évet, hiszen az a fajta napi találkozás a közönséggel, amit a fellépéseim alatt megszoktam, teljesen megszűnt. És most nem az anyagi vonzatról beszélek, hanem az a személyesség, ami az energiák áramlását jelenti, rettenetesen hiányzott. Az ember partra vetett halként tátogott otthon. Másfelől, nagyon örülök, hogy a pályafutásom alatt most először jutott idő arra, hogy magamra és a családomra figyeljek száz százalékban.

– Rangos kitüntetést kapott, érdemes művész lett márciusban a nemzeti ünnep alkalmából. Hiányzott a taps?

– El tudja képzelni, milyen üresen a Pesti Vigadó díszterme? Háromméterenként elhelyezték a székeket, és fehér kesztyűben kellett átvennem azt a bizonyos díjat. Őszintén? Nem így képzeltem átvenni egy rangos állami kitüntetést. Szerettem volna mindezt megkapni a gyermekeim jelenlétében és az ünnepélyesség jellege is hiányzott, de legalább volt átadás. Ezzel együtt rögtön előre is tekintek, mert ez az elismerés felelősséggel jár, a címnek meg kell felelni a közeljövőben is.

– Mik voltak a teendői a kömlődi fellépés előtt?

– Ősszel látható lesz a Netflixen egy izgalmas film. Egy angol lányiskolában játszódik, ahol német kémeket képeznek a II. világháború idején. Új tanárként érkezem az iskolába, de nem szeretnék spoilerezni. Nagyon szeretem a kvázi történelmi és kosztümös filmeket, legyen az a régmúltban játszódó vagy a közelmúlt történéseit felsorakoztató. Aztán jön a Cinderella musical. Ezeket szinkronizáltam.

– Találkozott már valakivel azok közül, akinek kölcsönözte a magyar hangját?

– Eddig még senkivel. Bár jobban belegondolva nem tudom hogy reagálnék. A kérdés jó és továbbgondolásra ad okot.

– A fellépések után miből merít erőt, energiát?

– A családdal, a kutyákkal vagyok és kertészkedek Balatongyörökön. Húsz éve van itt házunk, és ha csak tehetjük, főleg nyáron, ez az életünk fő színhelye. A nyaraló a pandémia idején felértékelődött. Ide költöztünk, mivel nem voltak színházi előadások, nem kellett Budapesten vagy az ország más városában jelen lennem, a mikrofon és a számítógép pedig lehetővé tette, hogy innen adjam a hangom a vállalt feladataimhoz. Amúgy meg az átlagos ember életét élem.

– Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekeinek?

– Amit annak idején édesapámtól tanultam: a kíváncsiság és a minőség.

Számos sztárnak kölcsönözte a hangját, de a színpad világa sem idegen tőle

Kautzky Armand Jászai Mari-díjas színművész (2015), Érdemes művész (2021) és szinkronszínész. Egerben született 1964. november 12-én. 1989-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, friss diplomásként a Madách Színházhoz szerződött, melynek azóta is tagja. Jelenleg a Körúti Színház tagja is, valamint a Retro Rádió, a Juventus Rádió, a Helikon Rádió, az HBO és a Moziverzum csatorna hangja. Nős, két gyermek édesapja. Fontosabb színházi szerepei – a teljesség igénye nélkül: Shakespeare: Hamlet, Téli rege és Ahogy tetszik; Dürrenmatt: A vak lovag, Jókai: A bolondok grófja; Wouk: Zendülés a Caine hajón. Játszott sorozatokban is, például a Kisvárosban, de feltűnt a Szomszédok című televíziós teleregényben is. A Rendőrakadémia, a Top Gun, a Dirty Dancing című filmekben jelentős szinkronszerepet kapott, de az Egy csodálatos elme, a Rendőrakadémia, a Twin Peaks, a Mamma Mia! és a Szentivánéji álom sem juthat eszünkbe Kautzky Armand kölcsönzött orgánuma nélkül.