A gyerekek őszinte szeretete tartja fiatalon a díjnyertes tatabányai óvónőt

Elhivatott szakember, mosolygós örökifjú, aki gyerekek mellett munkatársait, intézményét, s nyolc éven át az óvodavezetők tatabányai közösségét is vezette. Juhász Kata kikerülhetetlen, ha az óvodai nevelés vagy pedagógia kerül napirendre. Azt azonban kevesen tudják, hogy véletlenül terelte a sors ebbe az irányba.

– Magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni. Aztán a két legjobb barátnőm hívta fel a figyelmemet az Árpád Gimnázium és óvónőképzőre. Jelentkeztünk. Felvettek, de megkérdezték, mit keresünk ott 4,8-as tanulmányi átlaggal. „Akár tovább is tanulhatunk” – vágtuk rá. Ez persze így is lett, ám maradtam az ovisoknál, s egyre ritkábban jutott eszembe a magyar-történelem szak.

Kiváló tanárai, oktatói, mentorai voltak, akiktől e csodálatos hivatást elleshette. Jól érezte magát a gyerekek és az őket körülvevő felnőttek között.

Érettségi után, 1982 nyarán egyből elhelyezkedett. A város segítette a végzősök munkába állását, s az akkor épülő Turul Óvodában ajánlottak fel neki óvónői állást. Az épület átadása azonban néhány hetet csúszott, ezért ideiglenesen máshol helyezték el őket.

– Az új élet és az új óvoda nagyon inspirált. Boldog voltam, s kiváló mesterem volt Nikáné Vadász Erzsébet személyében. Akkor ötödmagammal kezdtem meg a pályafutásomat itt, egyik napról a másikra 240 kisgyermekkel. Csaknem negyvenfős csoportokban három felnőtt igazgatta a nebulók életét. Nagyon sok dolog változott azóta. Ma 117 gyermek van öt csoportban, és folyamatos munkaerőhiánnyal küzdünk. Az év elején két hónapra én is beálltam az óvónők közé. Felemelő érzés volt ismét naponta a gyerekekkel lenni. Intézményvezetőként is figyelek rájuk, de persze nem tudok ilyen intenzitással.

Előkerült egy megsárgult, bekeretezett fotó. Kata első csoportja.

Kata 29 éves volt, amikor az akkori intézményvezető, Tordáné Bálint Valéria kinevezte helyettesének, majd egy év múlva, 1993-ban a Turul Óvoda vezetője lett. Később az intézmények összevonásával 2009-ben a Dózsakerti is hozzá került.

– Vezetővé választásom után sok dolog megváltozott. Például a gyerekek már nem engem követtek a szemükkel az anyák napi ünnepségen, rendezvényeken. Nagyon nehezen éltem ezt meg, mert nagyon kötődöm hozzájuk.

Nyolc éven át vezette az óvodai munkaközösséget Tatabányán. Ma már próbálja ritkítani a feladatokat, de így is kap megbízásokat különböző szakértői feladatok ellátására, s a tanítás is jelen van az életében.

Néhány kedves történet is előkerült. Mesélte, hogy pályakezdőként, amikor negyven gyerekkel sétáltak, sokszor nem sikerült pontosan megtervezni a visszajövetel időpontját. Mobiltelefon nem volt, s előfordult, hogy a tervezettnél fél órával később értek vissza. A gyerekek nagyon élvezték, a munkatársai azonban halálra aggódták magukat.

Máskor környezeti foglalkozás keretében elvitte a gyerekeket zöldségeshez, és vásároltak is néhányat. A gyerekek boldogan jelentkeztek, hogy hozzák majd a répákat, újhagymákat, retkeket. Mikor visszaértek, minden csemete keze üres volt. Megették a foglalkozás anyagát.

A gyerekszáj is remek dolgokat produkált. „Télapó ittam”, „ég a cipője”, vagy a „parányi hatökör”, amely kuporog az ágon mind hatalmas kacajt váltott ki az óvónőkből.

Munkatársai határozott és kiváló szakembernek tartják. Nehéz finoman elmondani valakinek, ha hibázik, ezt meg kellett tanulnia – mesélte. Az elvárások is egyre magasabbak a gyermekeket nevelő, oktató pedagógusok iránt. Ebben a rendszerben persze a szülőket is felelősség terheli, és fontos az összhang intézmény és a család között.

– Évtizedekkel ezelőtt sokkal gyakorlatiasabbak voltak a gyerekek. Gyönyörűen eljátszottak. Ma villanásnyi időt töltenek el egymással. Türelmetlenek. A sok elektronikus eszköz használata miatt nehezen fejezik ki magukat, a kommunikációban, társas kapcsolatokban és a vizuális nevelésben is vannak elmaradásaik. Könnyen tanulnak, de elképesztően gyorsan felejtenek. Felületi tudással bírnak, hiszen ott van minden a gépen. A világ széteső puzzle-darabokból áll számukra. Ezért aztán nem alakulnak ki a tartós idegrendszeri pályák, s ez okozza a tanulási nehézségeket is.

Szakmai sikerek

Juhász Kata 2012–2020 között vezette Tatabánya város óvodavezetőinek szakmai munkaközösségét. Szakmai vezetőként feladatának tekintette a hatékony együttműködést, közös gondolkodást a fenntartó önkormányzattal. Nyitott, innovatív személyiség, fontos számára a munkájával kapcsolatos visszajelzés. A város óvodáinak szakmai fejlődését, eredményeit, sikereit értékként közvetíti. Fontosnak tartja, hogy az óvodapedagógusok mindig jól tájékozottak és felkészültek legyenek, a változásokra lehetséges innovációként tekintsenek. Mentorálta a „pályakezdő” intézményvezetőket, szakmai kérdésekben javaslataival segítette, támogatta őket. Élen jár a pedagógus továbbképzések, az akkreditált dajkaképzések szervezésében. Nyolc évig koordinálta a városi Óvodapedagógiai Nap szervezését, ismeretségi körének köszönhetően számos kiváló, gyakorlati alkalmazást biztosító előadót hallgathattak a tatabányai óvodapedagógusok és kisgyermeknevelők. A miniszteri elismerést a fővárosban, a Pesti Vigadóban vehette át Juhász Kata pedagógusnap alkalmából.