2021.04.25. 10:56
Két keréken az I. világháború után: bringás alakulatok állomásoztak Esztergomban
Ha Esztergom és a kerékpározás kapcsolatára gondolunk ma, akkor sorra juthat eszünkbe a Neuzer kerékpárgyár, a Tour de Hongrie nemzetközi verseny ide szervezett etapja, az EuroVelo határon átnyúló biciklis út, illetve az itt és a város környékén már meglévő kerékpáros útszakaszok. Sőregi Zoltán kutató és publicista az első világháború utáni Esztergomban szolgáló kerékpáros katonai alakulat történetét írta meg, mely dolgozatot cikkünkben szemelvényezünk.
Forrás: Sőregi Zoltán gyűjteménye
Az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés szigorúan megszabta Magyarország számára a rendszerben tartható haderő nagyságát és összetételét. 1921-re a hadi tapasztalatok alapján és lehetőségek függvényében a megalakuló hét magyarországi vegyesdandár alárendeltségébe egy-egy kerékpáros zászlóaljat szerveztek, amelyek maximális létszáma egyenként tizennyolc tiszt és négyszázötven fő toborzott legénység lehetett. Ezek közül a 3. honvéd kerékpáros zászlóaljat Esztergomban, a 4. honvéd kerékpáros zászlóaljat Kenyérmező-táborban (mai nevén Esztergom-Kertváros – a szerk.) állították fel.
A bicikliket a csepeli Weiss Manfréd Művek gyártotta. A zászlóaljak a békeszerződés előírásai szerint három, két kerékpáros és egy géppuskás századból álltak, nehézfegyverek és zászlóalj-közvetlen alakulatok nélkül. A kerékpáros zászlóaljaknak csupán az egyik századát szerelték fel kerékpárral, a másik kettőt gyalogosan alkalmazták, legénységük „zsoldos” katonákból állt, hiszen a békeszerződés életbe lépésével a sorkötelezettség is megszűnt.
(…) A királypuccsot, valamint az erőviszonyok végleges rendeződését követően a két említett kerékpáros zászlóalj – a honvédség egyéb alakulataihoz hasonlóan – visszatért a béketevékenységhez. Ez elsősorban kiképzést jelentett, azonban 1932-ig, míg ismét be nem vezették az általános hadkötelezettséget, a zsoldos legénység nem volt ráutalva a folyamatos sulykolásra, jószerivel gyakorlottabbak voltak a fiatal tiszteknél. Így a katonák viszonylag sok szabadidővel rendelkeztek. Ez lehetővé tette azt, hogy sokrétű egyéb tevékenységet fejtsenek ki, részt vegyenek a város sport- és kulturális életében. (…)
A város történelmi múltjára és egyházi jellegére tekintettel a 3. kerékpáros zászlóalj Vak Bottyán, míg a 4. kerékpáros zászlóalj Kapisztrán János nevét kapta. A honvédség folyamatos átszervezéseinek eredményeképpen 1935-ben a 4. kerékpáros zászlóalj 1936-ban elhagyta a tábort (amely 1927-től az Esztergom-tábor nevet viselte). Az alakulat új helyőrsége Karcag lett, rövidesen hadrendi száma is megváltozott 6-osra. A 3. kerékpáros zászlóalj 1939. január 23-ával hagyta el Esztergomot, Vásárosnaményba, Nagyszőllősre, végül Kolozsvárra települtek, hogy 1943. október 1-jével felderítő osztállyá szervezve szűnjenek meg kerékpáros alakulatként. Az így megalakult 16., valamint 25. felderítő osztályok a háború utolsó napjáig küzdöttek.
Miért éppen kerékpár?
A korabeli szabályzat szerint a kerékpáros katonai egységeket felderítésre és az ellenséges felderítés gátlására, a szárnyak biztosítására, támadások fedezésére, gyors tartalékként, üldözésre, halogató harcra és elöl lévő fontos pontok megszállására használták. Jellegzetességeik: jó út- és időjárásviszonyok mellett gyorsak, mozgékonyak és tűzerősek; gyorsaság önerős; főleg utakon mozognak, azok mellett harcolnak és gyorsaságuk azok minőségétől erősen függ; menetük zajtalan, sebességük éjjel erősen csökken; veszteségekkel szemben érzékenyek.
