Iskolai erőszak: a szakértő szerint visszafejlődött az érzelmi intelligencia

Pénteken döntött a bíróság arról, hogy letartóztatásba kerül a Bolyai-iskola egyik diákja, miután szerdán megkéselte az egyik osztálytársát. Tatabanyán hamarosan különböző verziók kezdtek el terjedni arról, hogy mi vezetett a szörnyűséghez, de a teóriákban egy közös volt: a gyerekek közötti erőszak ilyen vagy olyan formában megjelent bennük. Kérdés, hogy mi vezethet mindehhez, vagyis az iskolai erőszakhoz.

A nool.hu egy Nógrád megyei letartóztatás kapcsán (egy gyerek a tanévkezdés óta veréssel és megöléssel fenyegette, tollal és ceruzával szurkálta, pofozta, ütögette osztálytársát) Szabóné Koós Ibolya, klinikai szakpszichológust kérdezte a gyerekek közötti agresszióról, lehetséges okairól, hatásairól. Válaszai a tatabányai eset kapcsán is elgondolkodtatóak és aktuálisak.

Visszafejlődést tapasztaltak a kutatók

– Már húsz évvel ezelőtt szembesült azzal a szakmánk, hogy felgyorsult a gyerekek testi és mentális fejlődése.

Amiben viszont visszafejlődést állapítottak meg a kutatók, az a szociális viselkedés és az érzelmi intelligencia. A társas kapcsolatokban sokkal gyakoribb az intolerancia, és a frusztrációtűrés.

Az egymásért vállalt felelősség, a másik emberért hozott áldozatvállalás, az empátia, a tolerancia hanyatlóban van – hívta fel a figyelmet Szabóné Koós Ibolya, klinikai szakpszichológus.

A szakember szerint a gyermekkorú közösségekben olyan intolerancia van, olyan alacsony a frusztrációtűrés, a késleltetés képessége, amilyen magas fokú a bűnbakképzés és az áldozattá válás lehetősége.

– A zsarolás, a rablás, a bántalmazás, a kényszerítés, a fizikai és lelki terror alkalmazása azért is megállíthatatlan, mert legtöbbször nem kerül nyilvánosságra. A sértett személy, az iskola nem akarja, hogy az ilyesmi kiderüljön róluk. Amikor gyerekek az elszenvedői és elkövetői kriminális cselekedeteknek, a szülőket, a pedagógusokat ugyanúgy felelősség terheli, akkor is ha rájuk nézve nincsenek következményei – fogalmazott a pszichológus.

A bűnös is áldozat, vallja a szakpszichológus

Szabóné Koós Ibolya arra is kitért, hogy a bűnös is egy áldozat. Ő az, aki nem lát jó példát, akin nem kérik számon a kötelességeit, akire nem figyelnek vagy éppen felmentik a szabálykövetés alól, sivár, kiüresedett, értéktelen életében sodródik a bűnözés felé.

– A legtöbbet az osztálytársak, a barátok tehetnének. Mert ezek az események nem észrevétlenül zajlanak, de a diáktársak nem mernek közbeavatkozni, félelemből hallgatnak. Néha kifejezetten örülnek, hogy nem ők az áldozatok.

Maguk az érintett gyerekek ritkán kérnek segítséget, a fenyegetettség miatt nem mernek szólni a tanárnak, vagy szüleiknek. Szégyellnek beszélni róla

– a klinikai szakpszichológus hozzátéve, hogy az elhúzódó fizikai, lelki bántalmazás miatt nagyon ritkán kérnek szakembertől segítséget.

Mint mondta, erre a helyzetre a megoldás a prevenció, azaz a megelőzés. Osztályfőnöki, hittan-, erkölcstan óra, amikor arról van szó, hogyan vállaljunk felelősséget embertársainkért. Tanítsuk meg például a gyereket, hogy a családon belüli erőszak nem magánügy, segítségért lehet fordulni. Nagyon fontos lenne a pedagógus szerepe is, akinek feladata, hogy megtanítsa a gyerekeknek, hogyan tudnak a védelmére kelni az áldozatnak.

Ne üzenjük azt, hogy az áldozatnak kell menekülnie

– Ha már fény derül egy ilyen atrocitása, akkor be kell avatkozni! Szerencsés esetben iskolapszichológus, vagy mentálhigiénés végzettségű tanár tudja, hogy mi a teendő. A szakember felvállal egy mediátor szerepet az érintettek között, ezt nevezhetjük akár szembesítésnek is. A legtöbb szülő gyakran hirtelen dönt amellett, hogy elviszi az iskolából a gyereket, pedig ez nem feltétlenül a legjobb megoldás – mondta a pszichológus.

Hogy miért? A sérült gyereknek a környezetváltozással járó terhet is el kell viselnie, és azt a magatartásmintát erősíti meg, hogy az áldozatnak menekülnie kell, mert nem kap védelmet. Gyakran még az is előfordul, hogy ugyanazok a gyerekek válnak folyamatosan áldozattá különböző iskolákban.