2020.10.23. 15:30
86 évesen is vászonra veti álmai tájait a fiatal lelkű vérteskethelyi nagymama
Egy hangulatos kis parasztház előtt állunk, csengő nincs, csak a kutya ugatása jelzi jöttünket. Gyors bemutatkozás után kedvesen invitálnak be minket a takaros házikó nappalijába. Itt ücsörög kedvenc karosszékében Juli néni, vagyis Feró Júlia. A 86 éves nagymama érkezésünkkor is egy festményen dolgozik. Kérésünkre kis időre lerakja az ecsetet és az életéről mesél.
Forrás: 24 Óra
Fotó: Zantleiter Ingrid
– Gyerekként is nagyon vonzott a természet, az erdők, a virágok, a fák. Iskolában kitűnő rajzoló voltam, akkor még Budapesten éltem. Egy rajzversenyen még egy kerékpárt is nyertem, ami abban az időben nagy dolog volt. Petőfinek a Szeptember végén című verséről kellett képet festenünk – kezdte a történetet Juli néni, aki arra kért minket, hogy tegeződjünk. Mint mondta: csak a teste öreg, a lelke még mindig fiatal.
– Művészetet szerettem volna tanulni a gimnáziumban, de nem vettek fel, mert osztályidegen voltam. Mivel nagyon ügyes volt a kezem, azt tanácsolták, jelentkezzek elektroműszerész képzésre, mert ahhoz nagy kézügyesség kell – folytatta Júlia, aki az iskola után 21 évesen férjhez ment. Ekkor egy időre abbahagyta a festést. A gyerekek, a munka és a háztartás mellett nem maradt ideje a szenvedélyére. Azonban házassága hamar zátonyra futott, ekkor újra a festészetben találta meg a boldogságát.
– Egymás utáni két évben voltam Zebegényben festőtáborban. Akkor festettem az egyetlen portréképemet is. Nagyon jó tanáraim voltak, nagyon sokat tanultam tőlük, sok új technikát mutattak meg nekem. Azt mondták tehetséges vagyok, és folytassam a festést – mesélt tovább. Komolyabban azonban csak nyugdíjasként vette kezébe újra az ecsetet.
– Sokat jártam a természetbe, ha valami szépet megláttam, lefotóztam, majd otthon leültem a vászon elé és a fényképről megfestettem a tájat. De a modern technikát is segítségül hívom. A Youtube-csatornáin sok festő oszt meg videót különböző technikákról – árulta el Juli néni, aki öreg fejjel is beült az „iskolapadba”: elvégzett egy újabb festőkurzust, igaz ezt online. Sőt, nemrég egy díjat is bezsebelt, a XII. The Talent Képzőművészeti Pályázaton festészet kategóriában oklevelet kapott. Több művét a vérteskethelyi községházán is kiállították. Júlia egyébként a nagybányai festő, Balla György dédunokája, akire nagyon büszke.
Verseket is ír
Juli néni blogot is ír, ahova saját verseit és festményeinek fotóját is feltölti. A képeket azonban nem árulja. Ha valaki szeretne venni egyet, akkor pár ezer forintért szívesen odaadja. De főleg barátoknak, rokonoknak, ismerősöknek ajándékozza műveit. A kis parasztház padlása is rengeteg festményt őriz.
– Azért festek, mert örömöm lelem benne. Ha pedig valamely festményem másnak is örömet okoz, akkor az elég fizetség nekem. Csak az alapanyagok árát szoktam elkérni egy-egy darabért – mondta Júlia, akinek mindkét lánya örökölte művészi tehetségét.
