Könyv készült a dorogi származású diplomatáról, aki aláírta a trianoni békeszerződést

Vizi László Tamás, a Kodolányi János Főiskola rektorhelyettese egy 2018-ban kiadott munkájában így utal az aláírókra: „A szomorú trianoni aktus kapcsán nevüket megemlítő munkák legtöbbször csak annyit jegyeznek meg róluk, hogy két jelentéktelen személyiség volt, akik hamarosan távoztak a magyar politikai és közéletből.”

– Drasche-Lázár Alfréd egyáltalán nem volt politikus, diplomata, minisztériumi hivatalnok volt egész államszolgálati pályafutása alatt – kezdte Menyhárt Csaba helytörténész.

A jogi egyetemet elvégezve végigjárta a minisztériumi ranglétrát a fizetetlen segédfogalmazóságtól a miniszterelnökségi osztálytanácsosságon át az államtitkárságig. Tisza István sajtóirodájának vezetője volt az első világháború idején, majd az őszirózsás forradalom után őt bízták meg az önálló magyar külügyminisztérium megszervezésével, amelynek az adminisztratív ügyekért felelős államtitkára lett. Addig közös osztrák–magyar külügyminisztérium volt, ahol szintén töltött néhány évet.

A külügyben dolgozott egy ideig a Tanácsköztársaság alatt is, amíg nem döntött úgy, hogy feladja hivatalát, majd 1919 őszétől a Friedrich-kormányban ismét elfoglalja egy évvel korábbi tisztségét. Mint a külügyminisztérium vezető tisztviselője, az elsők között számíthatott erre a megtiszteltetésnek egyáltalán nem nevezhető feladatra. Amikor 1920 májusában hazatért az Apponyi Albert vezette békedelegáció, azt javasolta a kormánynak, hogy írják alá a békeszerződést, aminek majd a revízióját később kell kiharcolni.

Az antant közölte, hogy a kormány két tagjának kell aláírnia a békeszerződést. A kiszemelt aláírók sorban bejelentették, hogy nem vállalják a feladatot vagy a felettesük közölte, hogy nem engedik. Végül a május 31-i kormányülésen Benárd Ágoston népjóléti és munkaügyi miniszter döntött úgy, hogy bár minden porcikája tiltakozik ellene, azt elismeri, hogy valakinek el kell végeznie a kellemetlen feladatot, ezért ő lesz a másik aláíró Drasche-Lázár mellett.

Drasche-Lázár Alfréd nem sokkal később, 1922-ben nyugdíjba vonult a kormányhivatalnokságból és író-üzletember lett. A könyveinek rendszeres megjelenése mellett sok részvénytársaság igazgatóságában, felügyelőbizottságában töltött be funkciókat, az IBUSZ-nak 1931 és 1938 között volt az elnöke.

­– Senki nem hánytorgatta fel Trianont, hiszen, ahogy hangoztatta is, az ő feladata már csak egy szomorú formalitás teljesítése volt­ ­– magyarázta a helytörténész, aki a dorogi diplomata sokoldalúságáról is mesélt.

– Huszártisztnek készült, de egy baleset miatt hivatalnok lett és közben az irodalom felé fordult az érdeklődése. Emellett imádott utazni, nem véletlenül volt egy Magyarországra csábító négynyelvű könyv szerkesztője és az IBUSZ elnöke. Sokoldalú, széles érdeklődési körű személy volt, publicisztikai írásaiban is sokféle témát érintett – sport, természetjárás, színház, a régi jó világ és a modern találkozása, történelem.

Ősszel újabb könyv jelenik meg

A trianoni békediktátum alá­írásának századik évfordulója alkalmából a dorogi születésű diplomatáról (a két korábbi tanulmány után) életrajzi könyv készült, amelyet Menyhárt Csaba írt.

– Ez a harmadik megjelenés Drasche-Lázár Alfréd életéről szól a saját novelláin, publicisztikáin, sajtóközleményein és az általa adott interjúkon keresztül. Természetesen külön fejezet szól benne a trianoni békeszerződés aláírásáról, amelyről kétszer is nyilatkozott – avatott be néhány részletbe a szerző. A könyvet az olvasók várhatóan ősszel vehetik kézbe.

Drasche-Lázár Alfrédot egyébként szülővárosában nem felejtették el. A Dorog Város Barátainak Egyesülete a Dorogi füzetek-sorozatban eddig kétszer közölt olvasnivalót Drasche-témában. Az első még több mint két évtizeddel ezelőtt, 1999-ben jelent meg Kovács Lajos tollából, amely elsősorban az irodalmi munkásságát taglalja az általa írt könyvek ismertetésein keresztül. A második 2013-ban látott napvilágot a Drasche család történetéről.