Ismeretlenekből kovácsol igazi családot a tatabányai hölgy által alapított közösségi oldal

– A szüleim és közöttem visszafordíthatatlan ellentétek alakultak ki, ami miatt hosszú évek óta nem beszélünk egymással. A férjem szülei több száz kilométerre élnek tőlünk. A gyerekeink nem ismerik, milyen az, ha valakit a papa és a mama is nagyon szeret – mondja a pótnagyszülőket, pótunokákat kereső és „kínáló” közösségi oldal egyik alapítója.

Az egyéni kezdeményezés ötlete tavaly született, azóta a virtuális csoportban országszerte csaknem ezer tag követi a rokonkereső bejegyzéseket. Rengeteg sors olvasható a közösségben. A szülők gyerekeik és saját történeteik megírásával keresik a pótnagyszülőket a kicsik számára. Vannak, akiknek Bozó Mónikához hasonlóan nem szokványosan alakult a viszony a szülőkkel, de akadnak, akik elvesztették rokonaikat az idők során. A mamáknak és papáknak ajánlkozók is gyakran a távolság és a gyermeki kacaj hiánya miatt keresik a pótunokákat. Legyen szó idősről vagy fiatalról, a cél azonos: átélni a boldog perceket, az együtt töltött délutánokat, a közösen eltöltött ünnepeket, amit a sors nem adott meg.

A virtuális közösség két éve alakult, azóta számos sikertörténetet tudhat magáénak. Egy ilyen történet Szántó Ildikóé is, aki a csoport másik alapítója, nyugdíjasként él Budapesten és férjével kereste a pótunokáját.

– A fiam és a férjem lánya részéről nem áldott meg minket unokával az élet. Feladtam hát a hirdetésünket, melyben leírtam, hogy a városban szívesen találkoznék olyan kicsikkel és szüleikkel, akiknél viszont a nagyszülők hiányoznak – magyarázza Szántó Ildikó, aki azóta megtalálta fogadott lányát, és unokáját: Csíki Csilla és kislánya, Zoé személyében.

– Amikor először megláttam a kislány képét, már akkor elöntött a melegség. Mondtam is a férjemnek: „Gyere papa, itt az unokánk!” – emlékszik vissza az idős hölgy. Hozzátette: nagyszülőjelöltként, mikor férjével először vették karjukba Zoét, határtalan szeretetet éreztek. Azóta egy családként napi szinten tartják a kapcsolatot. Rendszeresen vigyáznak a kislányra, a karácsonyokat, születésnapokat és a húsvétokat is együtt töltik.

– A két év alatt rengeteg emlék gyűlt össze. Azoknak, akik még nem találták meg pótrokonaikat, Ildikó azt tanácsolja, hogy maradjanak kitartóak, mert megéri. Reméli, hozzájuk hasonlóan más is ennyi élménnyel gazdagodik, és ilyen szép kapcsolatokat alakít ki.