2020.06.12. 14:04
Csolnokon visszaköszön a bányászok dicső múltja
Elhivatottsággal és teljes odaadással nagy dolgokra képesek az emberek, melynek ékes példája a csolnoki bányász múzeum. Az egykor föld alatt dolgozók szorgos kézzel egy olyan páratlan gyűjteményt hoztak létre, melyet mindenkinek érdemes felfedezni.
Forrás: 24 Óra
Fotó: Walczer Patrik
– Könyvet szeretnénk írni a környék bányászatáról és a karsztvízzel kapcsolatos érdekességekről! – tért rá a lényegre Nyírő András túratársam, miután Fleischmann Dezsővel, a Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület elnökhelyettesével megismertettem.
Rögtön leszögeztük: Hantken Miksa és Zsigmondy Vilmos, a két kiváló bányamérnök nyomában járunk és egy tartalmas annavölgyi helytörténeti túra után érkeztük Csolnokra, hogy további értékes információkkal gazdagodjunk.
– Nos, meddig érnek rá? Én órákon keresztül tudok önöknek mesélni. Kezdjük például itt! Biztos hallottak róla, hogy a dorogvidéki bányászkodás itt kezdődött 1781-ben. Ez az oklevél is bizonyítja, alatta pedig az az okmány látható, mely lezárta ezt a több mint kétszáz éves korszakot – mondta vezetőnk, aki minden egyes kiállított tárgyról szólt egy-két mondatot.
Az elnökhelyettes – aki a bányászati ásványgyűjtemény létrehozásában és működtetésében is jelentős szerepet vállal – felidézte a legendát is, miszerint tiltott területen legeltetett disznók túrták ki az első széndarabot a földből. Tárlatvezetés közben beszélgettünk a kiállított eszközökről, fényképekről, de Az öreg bánya titka című sorozatról is, melyet Csolnokon forgattak. Elmerengtünk a részletekben, amikor Nyírő András megszólalt.
– Itt vannak a mi „barátaink”! – mutatott rá a dorogi szakestélyek díszes korsóit tartalmazó polcokra, melyeken a két bányamérnök portréja köszönt vissza. Ezután szóba kerültek a nagy vízbetörések is, a falakon található régi gyufásdobozokat díszítő grafikák, majd kezünkbe vettünk egy „fekete aranyat”.
Bevallom, már többször felfedeztem a Csolnoki Bányász Klub, Bányászati és Ásványgyűjteményt, de a makettvilág most is lenyűgözött. Ugyanakkor most először tekinthettem be a bányavágatokba. Két társammal együtt engem is ugyanazok a gondolatok foglalkoztattak a tárlatvezetés után. Szerintünk ugyanis csak szívvel-lélekkel lehet a csolnokihoz hasonló múzeumot létrehozni, ami hűen mutatja be egy adott korszak történetét és emlékeit.