A tatabányai piacon is a hazai eper a sláger

Az újvárosi piac forgalmában szinte alig érzékelhető változás. Inkább csak a „kellékek” bővültek. A szatyrok, fonott kosarak és gurulós kocsik – a jelen helyzetben – gumikesztyűkkel és maszkokkal egészültek ki. De egyébként normális mederben mentek a dolgok úgy, mint sorban állás, az áru mustrálása…

A piacon mi most elsősorban eperre vadásztunk. Volt, akit éppen a száját védő álarc árult el, hogy szereti a szamócát, és meg is kóstolta, mert a szájkendő „közepe” kissé rózsaszínűnek tűnt…

A piac bejáratánál Faluvégi János és fia, Dávid, veszélyhelyzet ide, járvány oda, a tavasz kezdte óta egyhuzamban kínálja portékáját.

– Gyakorlatilag egy napra sem álltunk le – jegyezte meg János. – Így azután minden mizériát, mint például a krumplifelvásárlási lázat is túléltük. Most az eper van soron. Özönről még nem beszélhetünk, és ugyan még meglehetősen eltérő árakon, de mindenhol kapható.

Időközben Gyurkovics Istvánné lép a pulthoz.

– Itt mindig jó minőségű zöldséget, gyümölcsöt kapok – mondta, miközben egy nejlonzacskóban epret csúsztatott a bevásárlótáskába. – Felsőgallai vagyok, de mostanában idős édesanyámnak itt vásárolok be.

A nagybani piacon, ahogy Faluvégi Jánostól megtudtuk, jóformán már nincs különbség a külföldi és a magyar eper eladási ára között.

– De azért a magyar eper, az a „százas” – szólt közbe Sziedemann Ferencné. Annak egészen más a zamata, illata. A hallottakra a sorban állók többsége is rábólintott… Idén a magyar epret kilónkénti 2200 forintért adják.

– Tavaly ilyenkor legalább egy ötszázassal olcsóbb volt azért a földieper – jegyezte meg Faluvégi Dávid. – Igaz, hogy amilyet most árulunk, azok kivétel nélkül egészségesek, nagy szeműek és ízesek. Ami nem utolsó szempont. Két-három hete már csak ilyet hozunk. Naponta körülbelül 10–15 kiló epret tudunk eladni.