A szomódi struccfarmon már csak „Kis Bocsi” éldegél, de jövőre új társakat kaphat

Az átlagos családi ház portája előtt találkoztunk Nagy Gáborral, akit a környékbeliek elsősorban arról ismernek, hogy a több tucatnyi háziállat mellett, amit tart, nevel egy strucctojót. Emellett vannak dámszarvasai, egy félénk őze, pónilova, de szikla- és rozellapapagáj, aranyfácán is tanyázik a tanyán. Az igazi kuriózumot azonban mégis csak a sturcchölgy jelenti...

A harminchat éves gazdának, a tisztességgel űzött szenvedélye mellett, azonban becsületes, becsülendő hivatása is van. A megyei katasztrófavédelmi igazgatóság tűzoltó főtörzsőrmestere.

– Amint az látható is – mutat körbe a portáján Gábor – gyerekkorom óta nagyon szeretem az állatokat. Egy húsvéttal kezdődött minden. Először kaptam egy kiscsibét, aztán egy nyuszit. Később bárányt. Elkezdtem gyűjteni, nevelni az apróságokat. Sokan azt tartják rólam, állatbolond vagyok. Igazuk van.

Jó tíz éve jött az az ötlete, hogy valami másfajta, érdekesebb állattal szívesen foglalkozna. A pulykát, mint lehetőséget, gyorsan elvetette, mivel az „mindenkinek” van. Így esett a választása a struccokra.

– Elkezdtem nézegetni, hogy mivel is járhat a strucctartás – jegyezte meg vendéglátónk. – Olvastam a szakirodalmat, már amennyihez hozzá lehetett jutni, hogy miként kell struccot nevelni, tenyészteni. Aztán az első „adagot”, kilenc kicsit, meg is vásároltam Kistelken. Ezzel a strucckaland is elindult. De nem ment olyan egyszerűen, mivel akkoriban még veszélyes állatnak számított ez a nagytestű futómadár. Ezért csak szigorú előírások mellett tarthattam. Dupla kerítésre volt szükség, aminek a magassága elérte a két métert. Sajnos két apróság, másfél héttel azután, hogy hozzám került, el is hullott. De hajtott a kíváncsiság. Közben arra gondoltam, ha minden kötél szakad, legfeljebb megesszük a madarakat. Segítséget egy helyről, a győri állatkert orvosától kaptam, bár az is inkább amolyan távdiagnózis volt. Ezért azt is el kell ismernem, hogy a saját káromon kellett sok mindent megtanulnom.

Az országban sokan foglalkoznak a struccok tenyésztésével. Ilyen struccközpont például Kiskunhalas vagy Albertirsa. Szűkebb hazánkban viszont csak ketten-hárman foglalkoznak e madarak nevelésével.

– Körülbelül négy évbe tellett, amíg ki tudtam alakítani két ideális triót, amelynek mindegyike egy kakasból és két tojóból állt – emelte ki Gábor. – Ezzel sikerült békességet teremteni az udvarban és a szaporulat is biztosnak tűnt. Ám még abban az esztendőben kutyatámadás érte a madarakat, amelyet mindössze egyetlen hím egyed élt túl. A problémámmal senki sem foglalkozott, pedig az engem ért kár meghaladta a másfél millió forintot. Később az ismert rádiós és tévés személyiségtől, Bochkor Gábortól kaptam egy tojót. Ő a „Kis Bocsi”. Sajnos, most már csak ő él közöttünk, mivel a kakas hirtelen kóros fogyásnak indult, ezért le kellett vágnunk.

Jövőre újra szeretne belevágni

Nagy Gábor elárulta, azt fontolgatja, hogy a következő évben ismét belevág a struccnevelésbe. Újból kialakít egy igazi strucckertet, ahol az idelátogató gyerekeknek igazi élményt nyújthat. Ezért úgy tervezi, hogy ismét vásárol kilenc–tizenegy strucc-csibét – mert tapasztalatai szerint a páratlan számú egyed az ideális –, amelynek darabja 15–20 ezer forint. Igaz viszont, hogy egy 1 éves egyedet már 100 ezertől 300 ezer forint körüli összegért lehet értékesíteni.

A struccok egyébként március és szeptember között két naponta tojnak egy tojást, aminek a piaci értéke eléri a 3000 forintot. A költési időszakban 6 hét. Azaz, a tyúkokkal ellentétben, amelyek 21 napig költenek, a struccoknál 42 nap alatt bújnak ki a csibék a porcelánerősségű, -keménységű tojásokból. Aki húsként szeretné értékesíteni e madarakat, azok sem járnak rosszul, hiszen a minőségtől függően a kilónként strucchús ára elérheti akár a 10 ezer forintot is.