Az anyuka elárulta: igazi csoda a kisbaba, aki a tatabányai kórházról kapta a nevét

Ahogy arról beszámoltunk, hálából a tatabányai Szent Borbála Kórház nevét kapta a napokban egy kisbaba, amiért az anyaméhben megmentették az életét. Ugyanis az anya ikerterhességének a 19. hetében beindult a szülés. A kisfiút elvesztették, de egy bravúros műtétnek köszönhetően Borbála életben maradt.A méhben külön burokban fejlődő kislány egészséges, a születése előtt történtekről az édesanyja mesélt portálunknak.

A kis Borbála jelenleg a Szent Borbála Kórház koraszülött osztályán van. Édesanyja, Szilágyi-Bogár Henrietta, ha teheti a pici ágya mellett van. A kismama elárulta nekünk, hogy a kislánya nagyon erős baba, és szépen fejlődik. Most már megnyugodhatnak. Azonban az elmúlt 12 hét maga volt a pokol.

– Tizenkilenc hetes ikres kismama voltam, mikor elfolyt a magzatvíz. Mire beért velem a mentő a kórházba, a kisfiunkkal megindult a szülés. Bevittek egy szülőszobába, ahol Bardóczy Zsolt főorvos elmagyarázta, hogy sajnos a kisfiút nem lehet megmenteni, de mivel külön burokban van a kislányunk, őt megpróbálják – kezdte a történetüket az anyuka, aki 27 órát feküdt a szülőszobán, hogy megszülje a kisfiút.

– Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, az összes orvos és minden szülésznő. Bejött a főorvos, megvizsgált és mondta, hogy sajnos nem tud kijönni a baba, mert beszorult a válla. Műteni kell egyből, vagy a másik gyermek, a kislány is veszélybe kerül. Öt percen belül a műtőben voltam. A műtétet követően is nagyon nagy odafigyelésben volt részem. Mindig mindent elmagyaráztak, mindenben segítettek, amikor nem kelhettem fel. Nyugtattak, szurkoltak, hogy bent maradjon és egészségesen fejlődjön tovább a mi csoda babánk – folytatta Henrietta, akinek az életben maradt kislánya adta az erőt, hogy elviselje fia elvesztését.

– A mi hős kislányunk ott volt a pocakomban, ez tartotta bennem a lelket. Ez a majdnem 12 hét szörnyű volt. Tele volt hullámokkal. Egyszer fenn, egyszer lenn. De inkább lenn. Nagyon nehéz bizonytalanságban élni, főleg, ha a gyerekedről van szó. Nagyon akartuk őt – mesélte az anyuka, akinek nem ez volt az első elvesztett babája. – Mi már egy angyalkát elvesztettünk másfél éve a 9. hétben. Nem fejlődött, nem volt szívhang, így el kellett venni. Már az is egy hatalmas trauma volt. Most pedig megint átélni, úgy, hogy a gyermek már 19 hetes volt és tudtuk, hogy kisfiú. Kegyetlen érzés gyászolni úgy, hogy tudod, még dobog egy szív a tiéd alatt. És nem tudja senki megmondani, hogy ő élni fog-e vagy nem – mondta Henrietta, aki csak arra tudott gondolni a műtét után, hogy kislányának élnie kell, mert még egyszer nem tudná elviselni ezt a fájdalmat.

– Muszáj volt őmiatta tartanom magam, hogy érezze, vele nem lesz semmi baj. Nagyon rossz hallani, hogy minden napnak örülni kell. Minden hétnek örülni kell. És így teltek a napok. Fekvéssel, bizonytalanságban. Minden vizsgálat előtt, gyomorideggel. És végre eljött a várva várt 28. hét. De én akkor sem tudtam fellélegezni – mesélte tovább a kismama, akit ekkor megint befektettek a kórházba, mert egy ujjnyira kitágult a méhszája, és nagyon lenn volt a burok.

– Ott megint összetörtem. Kaptunk tüdőérlelőt, hogy minden rendben legyen. Aztán beindult a szülés. Vissza akarták volna még tartani, de nem sikerült. A fájások csak jöttek, és egyre erősebbek voltak. De jobb is így, ő már ki akart jönni, és meg akart születni. Csoda, hogy addig benn maradt. Végül február 8-án este 20 óra 40 perckor 29 hét 5 napra 1480 grammal és 42 centiméterrel megszületett Borbála – mondta büszkén az anyuka, aki élete végéig hálás lesz Bardóczy főorvosnak és az összes orvosnak, szülésznőnek. – Végig tartották bennünk a lelket, és a szülésnél is profik voltak. Nagyon felkészült csapat várta a kisbabát is. Ahogy megszületett, vitték is az inkubátorba. Szülés után három órával a férjemmel együtt lemehettünk, és láthattuk a kislányunkat. Ezt az egészet a férjem nélkül nem tudtam volna végigcsinálni. Végig mellettem volt, mindent megtett. A szülésnél is végig fogta a kezem. A baba jól van, mindennap egyre erősebb lesz. Én biztosan érzem és tudom, hogy a testvére vele van, és vigyáz rá. Egy igazi kis csoda ez a baba. – tette hozzá az édesanya.