Túlélte az '56-os sortüzet, most felidézte annak a drámai napnak az eseményeit

Bakonyszombathely központjától Bakonybánk felé haladva nem lehet nem észrevenni azt a hatalmas almáskertet, mely mesebeli birodalomra hasonlít. Főleg tavasszal, amikor virágoznak a fák és ősszel, amikor színesen mosolyognak az érett almák. Sokan saját kezűleg szedik le, s bizony a szüretelők közül senki sem gondolná, hogy a birtok tulajdonosa csak az isteni gondviselésnek köszönhetően élte túl 1956-ot.

Történt ugyanis, hogy az akkor 14 éves, a zalaszentgróti középiskola első osztályába naponta vonattal bejáró Orczi Antal – bár nem vett részt semmilyen forradalmi megmozdulásban október 23-a után sem –, sokakkal együtt hírét vette már december közepe táján, hogy lakóhelyükön, Gyülevészen két dobtáras golyószórót is találtak. Az egyiket Tamás Ferenc egyetemista szüleinek a portáján, a másikat pedig annak a Balázs Jenőnek a birtokán, aki korábban a nemzetőrség helyi parancsnoka volt.

Mindenki tudta, hogy a fegyvereket az R csoport, vagyis a Rendfenntartó Csoport tagjai dughatták oda, ahol később „megtalálták”. Csak bizonyítani nem lehetett. Ennek ellenére joggal háborodtak fel a falu lakói, hiszen tisztában voltak vele: ez csupán ürügy arra, hogy magukkal vihessék a két becsületes, tisztességes embert.

A falu túszul ejtette az elvtársat

Emiatt a kora esti órákban csaknem háromszázan gyűltek össze a falu központjában, s tiltakoztak a letartóztatások miatt. Akkor is együtt voltak még, amikor megérkezett a szürke Pobeda, amiből Gellén elvtárs, a járási rendőrkapitányság parancsnoka szállt ki. A tömeg azonnal túszul ejtette őt, hogy kicseréljék majd a letartóztatottakra.

Eközben a tanácsházán lévők telefonálni akartak, de nem tudtak, mert a postáskisasszony nem hallotta a csengetést. Öccse, Antal viszont igen, s ő kötötte össze az R csoport parancsnokát a rend­őrség ügyeletesével. Mivel jól ismerte az egyszerű berendezés működését, lehallgatta beszélgetésüket.

Kihallgatta a beszélgetést

Utána azonnal sietett a főtérre, s mondta az ott lévőknek, hogy az erőszakszervezetek vezetőinek eszük ágában sincs végrehajtani a fogolycserét. Sőt! Hamarosan jönnek kiszabadítani az elvtársukat. Senki sem figyelt a fiatal fiúra, nem vették komolyan, pedig így lett. Egy óra sem telt el, s több fegyveres érkezett Keszthely és Zalaszentgrót felől is a faluba, akik először csak ütötték a téren lévőket, majd lőttek is.

Mondani sem kell, hogy mindenki fejvesztve menekült, köztük Orczi Antal is. Szerencsére a legtöbbjüket nem érte találat, őt sem, de akadtak akik nem úszták meg sértetlenül. Legrosszabbul azok jártak, akik a községházán tárgyaltak a hatalom embereivel. Őket ugyanis véresre verték, majd elhurcolták, s csak évek múlva szabadultak börtöneikből. Nos, mindezek ismeretében cseppet sem meglepő, hogy Orczi Antal 77 évesen is tisztán emlékezik mindarra, ami 63 éve történt.

Több mint 150 ezer almafája van

Orczi Antal a Keszthely közeli Gyülevészen látta meg a napvilágot 1942. május 22-én, szüleinek harmadik gyermekeként. Bátyjával és nővérével együtt nőtt fel, majd Zalaszentgróton érettségizett. A budapesti kertészeti egyetemen 1965-ben diplomázott, majd a zalaszentgróti állami gazdaságban kezdett dolgozni kerületvezetőként. Hét év után került Székesfehérvár közelébe, Bodakajtorra, ahol főkertész lett. Itt 1000 hektár gyümölcsösért és 500 hektár zöldségesért felelt 1993-ig, amikor a sárszentmihályi állami gazdaság igazgatójává vált. Két évvel később onnan ment nyugdíjba. Ekkoriban talált rá arra a hirdetésre, melyben eladásra kínálták a bakonyszombathelyi almáskertet, ahol az érdemi munkát 1996 tavaszán kezdték el. Néhány napja fejezték be az idei szüretet a csaknem 120 hektárnyi területen, ahol több mint 150 ezer fa terem.