Édesapja nyomdokaiba lép a tatai dandár élén a visszatérő ezredes

Határozott kézfogással üdvözölt bennünket a helyőrség új parancsnoka, Lőrincz Gábor. Amikor beléptünk irodájába, ahol egykoron édesapja is dolgozott, a falakon az oklevelek és egyéb ereklyék mellett egy fotóról Lőrincz Kálmán nézett „le ránk”. A bekeretezett felvétel sarkában pedig egy másik, apróbb képen, a nagypapa is feltűnt egy II. világháborús harcjármű „tetején”.

– A családi háttérből adódóan talán furcsa, hogy középiskolásként inkább humán beállítottságúnak vallottam magam – emelte ki az ezredes. – Például a gimnáziumban is latinból érettségiztem. Úgy terveztem, hogy magyar-művészettörténet szakon tanulok tovább a pécsi egyetemen. Édesapámmal sok olyan rendezvényen vettem részt kis srácként, mint a honvédelmi nap vagy a laktanyai nyílt napok, és élveztem, a fiúk legtöbbjéhez hasonlóan, hogy a különböző harci járművekre fel és be lehetett mászni. Ezért vonzódtam a katonás dolgokhoz is, de eredetileg haditudósító szerettem volna lenni.

Lőrincz Gábort azonban nem vették fel az egyetemre. Utólag már úgy vallott erről, nem bánja. Pedig szeretett volna példaképe, Chrudinák Alajos televíziós újságíró nyomdokaiba lépni, aki tudósításai során számos válságövezetben megfordult.

– Mivel nem sikerültek a felvételim, édesapám elég határozottan azt javasolta, hogy vonuljak be katonai szolgálatra vagy keressek valamilyen munkát – emlékezett vissza arra az időkre a parancsnok. – Végül bevonultam a katonai főiskolára. A jelentkezéskor csak egyetlen szakot, a harckocsizót jelöltem meg, és fel is vettek.

A katonai főiskola páncélos szakának elvégzését követően Lőrincz Gábor pályafutása 1992-ben Tatán kezdődött, az akkori harckocsidandárnál szakaszparancsnokként, majd századparancsnokként, később pedig a dandár hadműveleti kiképző és tervező tisztjeként. Később az amerikai Fort Leavenworthben található Szárazföldi Parancsnoki és Vezérkari Törzstiszti Akadémiáján tanult, és összhaderőnemi tervező végzettséget szerzett. Bő tíz évvel később már főtisztként teljesített szolgálatot Székesfehérváron, majd 2004-ben visszatért Tatára a harckocsizászlóalj parancsnokhelyettesi beosztásba.

– Három évi parancsnokhelyettesi munka után kijutottam az Egyesült Államokba, ahol négy évig Norfolkban, a NATO kiképző főtisztjeként tevékenykedtem – hangsúlyozta Lőrincz Gábor. – 2011-től az MH Központi Kiképző Bázisán, majd az újonnan alakult Altiszti Akadémián több vezetői és parancsnoki beosztást is elláttam. Ez idő tájt iskoláztak be vezérkari tanfolyamra, majd a Honvéd Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökségén szolgáltam, Korom altábornagy mellett, aki jelenleg a Magyar Honvédség parancsnoka. Először osztályvezetői, később csoportfőnök-helyettesi beosztásba helyeztek.

Az elmúlt év májusában megbízták a hadműveleti csoportfőnökség csoportfőnöki feladatainak ellátásával. Most januárban pedig visszatért a „gyökereihez”, a tatai helyőrségbe.

– Minden összhaderőnemi végzettségű tisztnek a legnagyobb vágya, hogy parancsnok lehessen – fogalmazott Lőrincz ezredes. – Engem, ezen felül a név is kötelez. Harmincnégy év után, édesapám nyomdokaiba lépve, érzelmi szálak is erősen kötnek ehhez a beosztáshoz, de a most „kapott kabátot” nekem kell kitöltenem.

Ebben a beosztásban ezer emberért felelek. Közben tudom, hogy a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési program keretében milyen feladatokat kell megoldani. A hadsereg, a technikai fejlesztése folyamatában ötvenéves ugrás előtt áll. Ezt egy példán keresztül tudom bemutatni.

Az 1972-ben rendszerbe állított szovjet T 72-es harckocsikat egy-két éven belül német Leopardokra cseréljük. A két tanktípus között öt évtizednyi a fejlettségbeli és a korkülönbség... Ennek az ugrásnak a megtételére a személyi állomány feltöltésén túl a magas színvonali felkészítés és felkészülés is elengedhetetlen. Ennek megvalósításáért itt én felelek.

Lőrincz Gábor eddigi pályája során aktívan részt vett külföldi missziókban is. Kontingensparancsnokként Bosznia-Hercegovinában szolgált. Afganisztánban kétszer vezetői törzsbeosztásokban teljesített küldetést.

– A külszolgálati feladatoknál nagyon fontos a tapasztalat – jegyezte meg. – Akik először indulnak misszióba, – az a legnehezebb – azokat alaposan fel kell készíteni az előttük álló feladatokra. Sőt, még az adott ország szokásaira, kultúrájára, hagyományaira is. A kontingens táborában egymás között vagyunk, a saját életünket éljük. Ám, ha elhagyjuk a bázist, már nekünk kell alkalmazkodniuk a „külső” környezethez, az adott ország sajátosságaihoz.

Az új parancsnok élete párját, Krisztinát még a gimnáziumban ismeret meg 1988-ban, ezt követően 1996-ban keltek egybe. – Nem kapkodtuk el – fogalmazott a főtiszt.

– Ennek az elsődleges oka, hogy katonaként sokszor voltam távol. Éltem Moszkvában, Zalaegerszegen, Budapest, Szentendrén, Székesfehérváron, Tatán, Norfolkban. Feleségem, Krisztina eközben két fiúgyermekkel ajándékozott meg. Most pedig kirakatrendező és dekoratőrként végre, majd 30 év után, a saját szakmájában dolgozhat. Napjainkban egy nagy bútoráruház lakberendezési menedzsere.

Névjegy

Születési hely: Budapest

Életkor: 48 év

Tanulmányai, végzettségei: katonatiszti főiskola páncélos szak, összhaderőnemi tervező (USA), vezérkari tanfolyama

Nyelvismeret: orosz, angol

Családi állapota: nős, két fiú édesapja

Eddigi beosztásai: harckocsi szakaszparancsnok, századparancsnok, dandár hadműveleti tiszt, együttműködési főtiszt, harckocsizászlóalj parancsnokhelyettes, NATO kiképző főtiszt.

Parancsnoki vélemény

A január 23-án az alakulótéren rendezett parancsnoki átadó-átvevő ünnepségen egyebek mellett a következőket mondta Lőrincz ezredesről Korom Ferenc altábornagy a Magyar Honvédség parancsnoka:

– Lőrincz Gábor katonai pályafutása során az alegységvezetőtől kezdve, a különböző törzsbeosztásokon át, egészen a nemzetközi környezetben végzett munkáig bezárólag, olyan széleskörű tapasztalatokkal rendelkezik, amelyek alkalmassá teszik az alakulat irányítására.