2018.09.30. 15:30
A bakonyaljai nagypapa udvarában nemcsak az unoka miatt állnak repülőgépek
Lanczerdorfer György régóta foglalkozik repülőmodellek készítésével, de családi házuk előtt két valódi – igaz, meglehetősen öreg – gépmadár is áll. A település legfiatalabbjai ezek előtt gyakran elsétálnak a játszótér felé, illetve onnan visszafelé haladva.
Fotó: Mazán Tibor/24 Óra
A bársonyosi óvoda közelében van egy ingatlan, ami előtt érdemes rácsodálkozni a Spitfire típusú angol, gyorstüzelésű repülőgépre, amit a kreatív mester legnagyobb unokája kérésére csinált még 2004-ben. Szeme fénye ugyanis azt akarta, hogy legyen olyan „gépmadár” is a papa gyűjteményében, amibe ő 12 évesen bele tud ülni.
Ez csaknem egy év alatt készült el, ám a következő, a MIG 15-ös már három hónap alatt, mert kialakult az ezermesterként is köztiszteletben álló nagypapa rutinja, aki a későbbiekben sok más repülőmodellt is csinált. Van köztük MIG 21-es, MIG 25-ös és egy SZU-33 kicsinyített mása is, melyek méretarányai eltérőek, de mindegyik gyönyörű.
Amikor még csak 5-6 éves kisfiú volt Lanczerdorfer György, és megkérdezték tőle, hogy mi szeretne lenni, mindig azt mondta, hogy pilóta. Nem volt még iskolás, amikor Pervátpusztára költözött a család. Itt édesapja már a gróf úr parádés-kocsisaként is dolgozott, édesanyja pedig takarított, ő pedig a kastélyban kialakított osztályteremben tanult meg írni, olvasni, számolni Jutka nénitől.
Az általános iskola befejezése után a kőműves szakmát tanulta ki Kisbéren. Élete akkor vett újabb fordulatot, amikor 1963-ban elvitték katonának. Zalaegerszegre került egy légvédelmi alakulathoz, majd Budapestre helyezték. A Magyar Néphadsereg együttesében is énekelt, mert nem csak ügyes keze, de szép hangja is volt.
Ugyan részese lehetett a pilóták képzésének, de nyolc hónap múlva meghalt az édesapja, édesanyja pedig hazakönyörögte, hogy vigye tovább a családi gazdaságot. Nehéz döntés volt számára a kényszerválasztás, mégis kérte a leszerelését. Tudta, hogy két nővére mellett – harmadik gyermekként – neki kell elsősorban helytállnia. Megtette és nem bánta meg.
Győrbe ment egy építőipari céghez, ahol kitanulta az ács-állványozó szakmát is, később pedig a bársonyosi szövetkezetben más mesterségek fogásait. Még egy nehézgép-kezelői tanfolyamot is elvégzett, ennek köszönhetően dolgozott egy kavicsbányában nyugdíjba vonulásáig. Hobbijának viszont azóta is hódol. Igaz, új modelleket már nem készít, de igyekszik karbantartani a régieket.
