A tatabányai divattervező az egész világgal megismertetné a Razabrát

– Úgy tudom, már gyermekkorától kezdve saját elgondolású ruhákat, öltözék-kiegészítőket és táskákat tervezett, illetve készített.

– Az alkotás mindig is vonzott, legyen szó festésről, írásról, vagy akár varrásról. A nővérem varrónőnek tanult, már általános iskolás koromban figyeltem, mit csinál, jómagam is bütyköltem ezt-azt, eleinte hulladék anyagokból. Tatán, a Bláthyban sajátítottam el a nőiruha-készítő szakma alapjait, saját tervezésű és készítésű ruhákról álmodtam.

– Rögtön vállalkozó lett?

– Mindig fontosnak tartottam a biztonságot, ezért eleinte pályakezdő vállalkozóként bedolgoztam egy tatai cégnek, majd váltogattam a munkahelyeket, de közben cseppnyi örömöm sem volt. Amikor 26 éves koromban megszületett a kislányom, változtattam, „visszajött” a szakma. Otthonról dolgoztam, egyre többet, főleg táskákat készítettem. A cipőkészítés alapjait is megtanultam, fontosnak tekintem ennek az ősi mesterségnek az életben tartását. Mindig vonzott a bőr, ez a rejtélyes anyag, bíztam benne, hogy lesz érdeklődés az iránt, amit csinálok...

– Így történt?

– Igen. Elkezdődött az online értékesítés, külföldre is sok termékemet eladtam, Amerikától egészen Ausztráliáig. Manapság már meghaladja a húszezret a honlapomat látogatók száma, kialakult a vevőköröm ez örvendetes módon újabbat és újabbat vonz. Itthon Tatabányán, a dózsakerti Sétáló utcában hét éve nyitottam meg a Míves Méteráru nevű boltomat, ahol kézműves termékeket is lehetett vásárolni. Az Év Üzlete Versenyen a budapesti Fashion Guide közönségdíjasa lett a bolt. Szívesen emlékszem vissza a hét végi kézműves foglalkozásokra, amikor visszaadhattam valamennyit a gyerekeknek a tudásomból. Sajnos a válság miatt be kellett zárnom.

– Részt vett már a Magyar Kézműves Remek pályázatokon?

– Az elmúlt években háromszor is kiállították a beküldött műveimet. Az idén is pályázok, nagy lépést jelentene az ismertség felé, ha díjat nyernék.

– Mi minden szerepel a jövőbeli tervek között?

– Egy nyitott műhely, egyben üzlet kialakítása itt, a Lehel utcában, ahová délutánonként várom majd az érdeklődőket. Úgy gondolom, kialakul egy külsős csapat, a tagjai vállalnak majd bedolgozást, mert egyedül nagyon nehéz minden elvárásnak megfelelni. Jó lenne, ha pályázati forrásból tudnám bővíteni, fejleszteni a műhely berendezéseit. A múlthoz, a jelenhez és a jövőhöz egyaránt hozzátartozik: nagyon sokat köszönhetek a férjemnek, biztos háttért jelent, lelki támaszt is nyújt, ha szükségem van rá. Szeretném ha a Razabra márkanév megye-, ország- és világszerte egyre ismertebbé válna. Ehhez azonban sajátos forma- és színvilág kell a ruháknál és a táskáknál egyaránt. A Razabra️ fő jellegzetessége a kör alakú motívumok, mintázatok, mandalák. A mandalákat is bőrből készítem, domborítom, vésem, formálom, majd színezem és végül a táska-ékszer éke lesz, ami folyamatosan alakul. A Razabra egyébként nem idegen szó, gyerekkori nevemből áll össze.

A nehézség nem akadályt jelent, hanem megoldandó feladatot

Varga-Zábráczki Dóra állítja, hogy bármit el lehet érni az életben. Sok tanulás szükséges hozzá, és nem csak az iskolapadban, valamint kőkemény munka és olyan célok, amelyekre figyelni kell. – Ha elérünk egy-egy célt – folytatja –, rögtön ki kell tűzni a következőt. Természetesen lehetnek, vannak is nehézségek, több hullámvölgybe is belekerülhet az ember, mint ahogyan ez velem is megtörtént, de nem szabad csüggedni. Dóra – akármennyi munkája, megrendelése is lesz – az alkotásról nem mond le. Mandalákat készít például továbbra is, és igyekszik, hogy sok táskája, ruhája, kiegészítője egyedi legyen, minél markánsabbá váljék a következő hónapok, évek során a saját márka.