Az alpolgármester és az ő hét nyelven beszélő rétese

Olyannyira tősgyökeres helybéli, hogy ma is abban a házban él a falu főutcáján, amit még dédszülei építtettek tatai téglából 1914-ben. Édesapja és édesanyja – amíg tehették – a saját birtokukon dolgoztak, aztán a termelőszövetkezetben, később a háztájiban is.

Irénke a kisbéri Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, onnan került Zsámbékra, ahol üzemgazdászként végzett 1971-ben. Első munkahelye Bábolnán volt, az IKR elődjének számító CPS-nél, ami az iparszerű kukoricatermelési rendszer angol kifejezésinek kezdőbetűiből állt össze. A Kisbéri Termelőszövetkezetbe 1986-ban került, de egy év múlva visszament korábbi cégéhez.

A nagy váltás 1993-ban következett be életében, amikor falugazdász lett Kisbéren, Etén, Csépen, Tárkányon, Szákszenden és Ászáron, de még Hántán és Kisigmándon is tartott fogadóórákat. Ezt az időszakot nagyon szerette, mert sok egyéni gazdálkodónak és középvállalkozónak egyaránt segíthetett. Valamennyiükkel jó kapcsolatot alakított ki. Olyanokkal dolgozott, akik akartak tenni valamit, s megfogták a munka végét.

Úgy mint ő. A példamutatás érdekében maga is három tehenük megfejésével kezdte akkoriban a napjait, majd hivatalnokként dolgozott kisbéri irodájában. Gyakran a munkaidő vége után is. Mikor befejezte hivatalos teendőit, családanyaként még elvégezte a házimunkát, bár ebben a ma is velük élő édesanyja sokat segített.

Irénke asszony rejtvényeket is szeret fejteni télen

Férjével negyven éve házasok. Párja Marosvásárhelyen élt, de Etén találkoztak. Két esküvőt is tartottak. Erdélyben az államit, Etén az egyházit. Először Csaba fiuk látta meg a napvilágot, aki gépészmérnök lett, s hamarosan megszerzi a PhD fokozatot. Attila két évvel fiatalabb nála, ő a zeneakadémián szerzett karvezetői végzettséget. A fővárosi Szent Imre Gimnáziumban tanít, de meghatározó tagja a Jazzation együttesnek is. A két fiú húga, Zsófia a fiatalabb bátyja után hat évvel később született, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett andragógia szakon. Jelenleg három gyermekét odahaza neveli. Ám Irénke asszonynak nem csak ennyi unokája van, hanem kétszer ennyi, mert a fiúk is megajándékozták már szüleiket „utánpótlással”. A nagyobbak is imádják a nagymamájuk által készített finomságokat. Köztük a jobbnál jobb réteseket és palacsintákat, a kisebbek pedig valószínűleg követni fogják őket ezen a téren is. Az viszont biztos, hogy szüleik édesanyjának – nyugdíjas létére – kevés szabadideje van. Azt viszont jó időben a kertjében tölti, télen pedig rejtvényfestéssel.

Lakóhelyén mindenki szerette, nem véletlenül lett két cikluson át is alpolgármester, amikor még Cseke Mihály volt az elsőszámú választott vezető.

Az évek múlásával ő is kevesebbet vállalt, de máig aktív tagja a község református egyházközösségének. Több mint húsz éve kezdtek szervezetten sütni süteményeket az egyházi és világi ünnepek alkalmából. Egyszer valaki felvetette, hogy készítsenek réteseket is. Azóta ő az egyik, aki e nagy munkaigényű finomságot készíti. Túrósat, káposztásat, cseresznyéset, almásat, meggyeset, mákosat; attól függően, hogy mikor mi van otthon.

Etei specialitás az úgynevezett komarétes, aminek elkészítése még több időt igényel, mint a többié, de megéri. Saját finomságainak egyébként az a titka, hogy a liszthez nem csak langyos, ecetes vizet önt, hanem tejsavót is.