Hihetetlen, de igaz: a márciusi ifjak ezért hagyták magára a portásfülkén át menekülő Táncsicsot

170 éve, hogy kitört a polgári forradalom. Táncsics Mihály leszármazottját, Stancsics Erzsébetet kérdeztük az ünnepről és híres-neves őséről, és arról, hogyan szabadították ki a márciusi ifjak Táncsicsot.

– Ennyi idő elteleltével mi a legnagyobb jelentősége az akkori március 15-nek?

– Szerintem az, hogy előrevetítette a XIX. század társadalmi, politikai, gazdasági és erkölcsi következményeit, kapcsolódva a XX. század eseményeihez. Sőt! Állítom, hogy még a XXI. században is kiemelkedő jelentősége van.

– Miért?

– Mert ez az ünnep a magyar szívekben magában hordozott, s hordoz ma is egy sajátos, szimbolikus jelentéstartalmat. A szabadság, a fejlődés, a modernizáció és a nemzeti tudat érzését.

– Ön, mint Táncsics Mihály rokona sokat tud a nagy előd kiszabadításáról is.

– Igen. Őt, mint státuszfoglyot, a börtön főépületének egyik utcára néző cellájában tartották fogva, bedeszkázott ablakok mögött. Ma már azt is tudjuk, hogy nem a nagykapun át szabadították ki, hanem át kellett mászni a portásfülke ablakán, ami nagy megterhelést jelentett legyengült szervezetének.

– Az igaz, hogy a márciusi ifjak ott hagyták Táncsicsot a lovak nélküli hintóban, mert nem akart velük menni a forradalomba?

– Bármennyire is meglepő, de valóban így volt. Táncsics ugyanis rég nem látott feleségéhez és egyetlen élve maradt kislányához sietett volna haza, ezért valóban ott hagyták az utcán.

Ácsteszéren született

Táncsics Mihály jobbágycsaládban született egy Bakony széli falucskában, Ácsteszéren. Szülei telkes gazdák, anyja szlovák, apja horvát származású. Húszéves korában takácsként szabadult Bakonyszombathelyen. Budán tanítóképzőt végzett, majd jogot tanult, miközben nyaranta járta az országot. Jogi tanulmányait nem fejezte be, érdeklődése az irodalom és – Horvát István történész, nyelvész hatására – a magyar nyelvészet felé fordult. 1836-ban az akkori külső-Józsefvárosban telepedett le, két évvel később innen is nősült: felesége Seidel Teréz egy józsefvárosi csizmadia lánya volt. 1836-tól megjelent irányregényeiben és cikkeiben a polgári átalakulás programját népszerűsítette.

Pesten hamar reformszellemű fiatalok társaságába csöppent, akik figyelmét a politika felé irányították. Nagy hatással volt rá a francia felvilágosodás irodalma. Felvetette a jobbágyság minden váltság nélkül történő megváltásának, a feudális viszonyok forradalom útján történő felszámolásának lehetőségét. Útja során nem csak tapasztalatokat szerzett, hanem munkáinak kiadót is: Lipcsében megjelent műve miatt azonban üldözték, s bár hazatérte után elrejtőzött, 1847-ben elfogták, és sajtóvétség valamint izgatás vádjával elítélték. Budai börtönéből 1848. március 15-én szabadította ki a pesti nép és a forradalmi ifjúság. (Forrás: wikipedia)

(Borítókép: Montázs – Táncsics Mihály Barabás Miklós litográfiáján, egykorú rajz a Nemzeti Dalt szavaló Petőfiről, fotó: Palásti Péter)