A Rákosi-rendszer büntetésből küldte a kis faluba a papot, de az egész vidék megszerette

Az Epöli Történetek = Epöli történelem című programsorozat keretében a tájházban gyűltek össze az érdeklődők a minap, hogy a Rákosi-rendszer idején hozzájuk került dr. Erdős Mátyás atyáról, a néhai epöli plébánosról beszélgessenek.

A találkozó elején levetítették Szegi János 2002-ben készített riportfilmjét, amelyben az akkor 95 éves Matyi bácsi elmesélte, hogyan került a településre. A Rákosi-rendszer egyik éles bírálójaként nem akarta elfogadni az egyház feletti politikai befolyást, ezért büntetésből Epölre helyezték át.

1952 és 1968 között Epölön szolgáló atyát több település is büszkeséggel említi, de ez az első, amely háláját formába is akarta önteni. A község szívében lévő zöldterületet emlékparkká alakították és játszótérrel együtt a plébánosról neveztették el. A templomban kialakított lourdesi kápolnájában a néhai plébános festett portréja és életrajza is helyet kapott.

A filmvetítés után Lach Konrád, az esztergomi levéltár munkatársa és felesége, Katalin tartott előadást a plébános életútjáról. A szépemlékű plébános édesanyjának rokonságából származó házaspár egy téglát ajándékozott a településnek, amelyet még Matyi bácsi kapott Tóth K. János atyától. Az 1975. szent év, szent kapujából származó téglát aranyozott keretbe helyezték, amelyet a lourdesi kápolnában állítottak ki. Erdős Mátyás nevéhez fűződik az asszonyáldás epöli meghonosítása is, amelyben a fiatal hölgyeket felajánlotta Szűz Máriának. Kezdeményezésének célja az volt, hogy a fiatal házaspárok a Szent Családhoz hasonló lelkületű és boldog házasságban éljenek.

A házaspár szerint az atya rendkívül karizmatikus személyiség volt, aki küldetésként élte meg az epöli áthelyezését. Újult erővel irányította a helyi közösséget, híres volt kiváló humoráról is. Gyakran szervezett összejöveteleket a Dorogi-medence papjainak, akikkel közösen értelmezték a II. Vatikáni zsinat dokumentumait. Az egyházi vezetőt 1969-ben Dunaszigetre, majd Lipótra helyezték át, de az epöliek sosem felejtették el plébánosukat.