Békavár

A néphit szerint, ha most a fürj már el tud bújni a vetésben, és jobb esetben az ég is megdördül, gazdag lesz az aratás. Van egy másik terményjósló mondásunk is. Ha ma megszólal a pacsirta, a béka, jó termést várhatsz, ellenben, ha hallgat a fülemüle, akkor változékony lesz a tavasz. Így magunk között, kicsit sántikálós ez a mondás. Az alaphelyzet egyszerűbben az, hogy a két repkedőnek és az ugrálós zöldnek is jeleznie kell a saját frekvenciáján, hogy van, figyel a világra. Nyergesiként egy kicsit leragadtam a békáknál. Duna-parti kisvárosunkban a napokban hivatalosan, ünnepélyesen is átadták a település új büszkeségét, a Békavár Szabadidőparkot. Egy kicsit korosodva jelzem, hogy a terület a mára már legendává vált helyi Eternitgyár focicsapatának pályája volt. Soha nem játszottak a magyar labdarúgás spiccén, de a hazai meccseken, az egyik oldalvonal mellett oszlopok között két sorban kihúzott drótkötél mögül zengett a szurkolók biztatása. Nem csoda, hogy nem lehetett nagyon hallani a közeli tavacska vizében, partján úszkáló békák brekegését. Sorsuk azzal teljesedett be, hogy egy közelben lakó átvágta a nagy pocsolya gátját. Megunta, hogy mindig térdig ér pincéjében a víz. Ez a múlt. A jelen a szemet gyönyörködtető park. Maradjon is az sokáig!