2015.03.09. 18:14
Vastagbélrák: nem belehalni, megelőzni!
A Magyar Vöröskereszt területi szervezete és a Dorogi ILCO Egyesület a vastag- és végbélrák elleni küzdelem jegyében „Kék Napot” szervezett. A József Attila Művelődési Házban megtartott rendezvény célja a figyelemfelhívás és a tabuk ledöntése volt.
– Sokan vizsgálják az ember és a természet kapcsolatát, ami meglehetősen ellentmondásos. Ha pedig az ember önmagához való viszonyát kutatjuk, megállapíthatjuk, hogy életünk egyik legfájdalmasabb élménye az, amikor a szellem arra ébred, hogy a test cserben hagyja őt a korral vagy egy betegséggel bekövetkező változás miatt. A lélek ereje azonban a biológiai folyamatokat is képes befolyásolni. Az önök sorsa és egyesülete szép bizonyítékai annak, hogy a szellem, a maga erejével miként képes diadalmaskodni a test felett – fogalmazott a polgármester.
Ezt követően Kovács Istvánné kereste a választ arra a kérdésre, hogy mit tehet egy civil szervezet, ha nincs vastag- és végbélszűrés Magyarországon. A Nyíregyházi ILCO Egyesület elnöke sokkoló adatokkal állt elő: minden huszadik embernél számolni kell a betegséggel; hazánkban tíz év alatt megnégyszereződött az esetszám; az egy év alatt regisztrált tizenegyezer beteg több mint felével végez a kór.
– Ennek nem kellene így lennie! – hangzott a verdikt. A helyzet azonban addig biztosan nem változik, amíg az egészségmegőrzésre – ami ebben az esetben az állam által finanszírozott szűrővizsgálatot és a korai stádiumban történő diagnosztizálást jelentené – fordított összeg Magyarországon 460 euró/fő/év körül alakul. (Az európai átlag ennek a négyszerese - a szerk.) – A vastag- és végbélrák nem a halál szinonimája, csak akkor válhat azzá, ha nem beszélünk róla, nem teszünk ellene – világított rá Kovács Istvánné.
Dr. Pák Péter gasztroenterológus főorvos is megerősítette ezt, hiszen – mint mondta – időben történő felismerés és kezelés esetén kifejezetten jók a gyógyulási esélyek. Ennek fényében különösen aggasztó, hogy az orvosok a daganatok mintegy háromnegyedével előrehaladott stádiumban találkoznak, amikor már nem sokat tehetnek.
A rendezvényen dr. Nagy András Péter, a Magyar ILCO Szövetség elnöke a szűrővizsgálatok tapasztalatairól, dr. Jankovich Mihály nyugalmazott főorvos a sebészeti ellátásról, dr. Varga Győző, a dorogi kórház főigazgatója – egyszersmind szakmai fővédnök – az időskori inkontinenciáról és annak kezeléséről tartott előadást, míg Magyarfalvi Imre „túlélése történetét” osztotta meg szépszámú hallgatóságával.
Sztómásként is lehet teljes, boldog életet élni
Jelenleg csaknem tizenhatezer ember él sztómával Magyarországon. Hogy mit is takar pontosan e kifejezés? Azt, hogy sebészi úton úgynevezett szájadékot képeznek a hasfalon a vékony- vagy a vastagbél illetve a vizeletelvezető rendszeren ürülő tartalom elvezetése érdekében. Az esetek többségében a daganatos betegségek egyik leggyakoribb formája, a vastagbélrák indokolja a beavatkozást. Ennek megléte esetén az érintettek olykor puffadásról, a székrekedéses és a hasmenéses időszakok váltakozásáról, nehezen körülírható hasi fájdalomról, véres székletről tesznek említést. A korai felismerés életet menthet. Hazánkban a halálozási statisztikák ezüstérmese a vastag- és a végbélrák, a nők közül csak az emlő-, a férfiak esetében kizárólag a tüdőrák szed több áldozatot. Már csak ezért sem szabadna felelőtlen szemérmességgel közelíteni a témához. Ezt az elvet vallja Magyarfalvi Imre, a Dorogi ILCO Klub elnöke is. Sorstársai többségével ellentétben ő nem élte meg tragédiaként a vele történteket.– Tizenhárom éve vagyok sztómás fogyatékkal élő. Természetesen ez okozott egyfajta testképváltozást. Műszaki beállítottságomból adódóan azonban mindig a legoptimálisabb megoldásokat keresem – meséli. A hatvanas évei végén járó férfi állítja, az irrigációs (öblítéses) módszer alkalmazása mellett teljes életet él. És valóban: első blikkre mindössze egy, a hasa bal oldalán található ragtapasz különbözteti meg a többi földi halandótól.
– Semmit sem változtattam az étkezési szokásaimon. Mindenki megérzi, ha elrontja a hasát, a nagyobb bajt megelőzendő ilyenkor a toalett felé vesszük az irányt – mondja az elnök.
Magyarfalvi Imre azért hozzáteszi: az irrigáció helyett inkább cserélhető zsákot alkalmazók körében azért akadhatnak problémák. A hanghatások okozta zavar miatt közülük sokakra jellemző a visszahúzódás, esetenként a külvilágtól való teljes elzárkózás. – Sajnos ez ma még egy szégyenbetegség. Kétségtelen: akadhatnak kínos szituációk, amikbe belepirulhatunk. Az ILCO azonban hosszú ideje azért küzd, hogy a sztómások ne rejtőzködjenek, hiszen a daganat legyőzése után ez már nem tartozik az életet veszélyeztető betegségek közé – hangzik a felvilágosítás. Magyarfalvi Imre úgy véli, minden ismert fogyatéknak – cukorbetegségtől a melltranszplantációig – megvan a maga celebje, aki tájékoztatja a másság mibenlétéről a közönséget, és hírét viszi a rendezvényeknek, a sztómával élőknek azonban nincsen „ismert arcuk”. Ezen (is) szeretnének változtatni.
– Tizenhárom éve vagyok sztómás fogyatékkal élő. Természetesen ez okozott egyfajta testképváltozást. Műszaki beállítottságomból adódóan azonban mindig a legoptimálisabb megoldásokat keresem – meséli. A hatvanas évei végén járó férfi állítja, az irrigációs (öblítéses) módszer alkalmazása mellett teljes életet él. És valóban: első blikkre mindössze egy, a hasa bal oldalán található ragtapasz különbözteti meg a többi földi halandótól.
– Semmit sem változtattam az étkezési szokásaimon. Mindenki megérzi, ha elrontja a hasát, a nagyobb bajt megelőzendő ilyenkor a toalett felé vesszük az irányt – mondja az elnök.
Magyarfalvi Imre azért hozzáteszi: az irrigáció helyett inkább cserélhető zsákot alkalmazók körében azért akadhatnak problémák. A hanghatások okozta zavar miatt közülük sokakra jellemző a visszahúzódás, esetenként a külvilágtól való teljes elzárkózás. – Sajnos ez ma még egy szégyenbetegség. Kétségtelen: akadhatnak kínos szituációk, amikbe belepirulhatunk. Az ILCO azonban hosszú ideje azért küzd, hogy a sztómások ne rejtőzködjenek, hiszen a daganat legyőzése után ez már nem tartozik az életet veszélyeztető betegségek közé – hangzik a felvilágosítás. Magyarfalvi Imre úgy véli, minden ismert fogyatéknak – cukorbetegségtől a melltranszplantációig – megvan a maga celebje, aki tájékoztatja a másság mibenlétéről a közönséget, és hírét viszi a rendezvényeknek, a sztómával élőknek azonban nincsen „ismert arcuk”. Ezen (is) szeretnének változtatni. -->
