Fantasztikus megyei történet: Föld alatti aranyos találkozás: újra bányászváros Tatabánya!

 Japánból, Dániából, Amerikából, Németországból áthelyezték Magyarországra a világcégek központját, óriási csarnokok és irodaházak bújtak ki a földből. Az új magyar személyautó, a Turul, no meg a különleges kamion, a Szelim gyártásához minden alkatrész adott volt, ezért 2106 tavaszára felépítettek két, egyenként egymillió négyzetméteres üzemcsarnokot.

A bővülgető esztergomi, győri, kecskeméti és szentgotthárdi gyárak vezetői irigykedve olvasták A mi Tatabányánk című napilapban, hogy 2116-ra több gépjármű készült itt, mint Németországban, Kis-Britanniában és Franciaországban együttvéve. Az ide érkező turisták száma éppen az ezerszerese volt, mint a 21. században. A bánhidai csata emlékére kialakított ötszáz hektáros park része lett a Turul-emlékmű, a Csodaszarvas tizenöt méter magas szobra, és Európa legnagyobb élményfürdője, a Gyémánt.

Nemzetközi hírűvé vált a Föld Alatti Kincsek Múzeuma, ahol a szénbányászaton kívül a magyarországi bauxit- és aranybányászat emlékeit is összegyűjtötték. Minden nagyon szépnek tűnt, ám ugyanekkor mérnökök és matematikusok százai dolgoztak a túlzsúfolt, hárommilliós Tatabányát tehermentesítő föld alatti úthálózat tervén. A mérnökök odáig jutottak, hogy csak 16 szinten, emeletenként 48 hármas, 24 négyes, és 13 ötös kereszteződéssel oldható meg a minden irányból ideözönlő autók biztonságos forgalma.

Ekkor több matematikus is figyelmeztetett arra a veszélyre, hogy a tokióinál is bonyolultabb rendszerből könnyen eltűnhet egy-két autó, méghozzá úgy, hogy soha nem kerül vissza. Kinevették őket. Az avatóünnepséget 2124-ben tartották, a második magyarországi olimpia nyitányát megelőző napon. Ezt követően Tatabánya polgármestere vágta át a szalagot, utána elindult egy Turul limuzinnal a bonyolult labirintusba. A weffek tudományos akadémiájának épületében, mélyen az egykori tatabányai és oroszlányi bányák alatt, állandó volt a hangzavar.

Szinte mindenki ordítozott mindenkivel, már szinte egymás életnedvét ontották a feldühödött kutatók. Egy részük amellett kardoskodott, hogy növeljék tovább az egymást már amúgy is keresztező járatok számát, a többiek pedig bizonygatták, hogy a mostani is túl sok. Pedig égető szükség volt a fejlesztésre, elfogytak a nyersanyagok, amelyek "melléktermékei" voltak a projektnek. A weffek rendkívüli tanácsának elnöke a járatszaporítás mellett döntött.

Amint elkészültek a munkával, elindultak az új úton. A járatjáró és a Turul utasai meglátták a másikat. Két civilizáció - akaratlanul - találkozott. Kiszállt a weff elnök és a földi polgármester. Csillogott körülöttük minden. Ámulva nézték, és mindketten felkiáltottak a saját nyelvükön: Arany!!! Bradzzikwar!!!

Átölelték egymást, majd gyorsan megegyeztek, hogy a váratlanul talált kincs közös, a kitermelést is együtt kezdik meg. A gondosan beprogramozott weff robotsofőrt nem érdekelte különösebben a váratlan helyzet, így aztán az elnök a tervezett útvonalon továbbhaladva megérkezett Tatabányára. A város polgármestere természetesen elkísérte, és amire odaértek, ujjongó tömeg várta őket. Már régen csak a hagyományok részeként tudták az itt élők, miért bányászváros ez, és most váratlanul megint az lett. Méghozzá nem is akármilyen, hiszen hatalmas aranybányára bukkantak. Megbukott a terv, hogy az ipari park fölé építenek még egy szintet. Azonnal elkezdtek alá építeni, Ácstól Tatabányán át Biatorbágyig. Lapzártáig úgy értesültünk, hogy legalább kettőt...

(Mórocz Károly Fantasztikus megyei történetek című sorozatának legújabb részét olvasták.)