2011.01.18. 12:43
Az év embere jelöltje: Palkovics Józsefné
Először kaphatott bölcsődében dolgozó szakember Pro Familiis-díjat. Az országban hárman kaptak a miniszteri elismerést, köztük Palkovics Józsefné, a tatabányai regionális módszertani bölcsőde munkatársa.
Palkovics Józsefné szerint a legszebb és legnehezebb munka a gyerekekkel való foglalkozás
[/caption]
A regionális módszertani bölcsőde a főhadiszállása Palkovics Józsefnének. A mai napig emlékszik rá, hogy mikor lépte át az épület küszöbét: 1973. október 15-én képesítés nélküli gondozóként.
– Hálás szívvel gondolok vissza a bölcsőde akkori vezetőjére, Lukács Andrásné, Ilonka nénire, és Ikker Júlia megyei védőnőre. Az ő nézetük az volt, hogy tanuljunk, személyiségük pedig megadta azt a pluszt, hogy mintegy negyven évig a pályán maradjak. A gondozónői képzés akkor hároméves volt, azzal kezdtem a tanulást, amelyet a mai napig folytatok, most a hajdúböszörményi főiskolán – emlékezett vissza Palkovics Józsefné.
Gyerekek között dolgozott 1986-ig. Akkor is tíz csoport működött a módszertaniban, jelenleg is, bár most kettőben speciális fejlesztést végeznek. Hét éve a bölcsőde regionális módszertani feladatokat lát el, Palkovicsné a régióban végez tanácsadói munkát, vagyis rendszeresen ellátogat Fejér és Veszprém megye bölcsődéibe, továbbképzéseket akkreditáltat, ezeken oktat.
Névjegy
Név: Palkovics Józsefné Igricz AnnaSzületett: 1954. január 7.
Család: Száron él, férjével 1976 óta házasok; lányuk, Ramóna 33 éves, pénzügyi területen dolgozik.
Iskolái: Ipari és Kereskedelmi Szakközépiskola, Tatabánya; Egészségügyi Szakiskola csecsemőgondozó képző szak, Tatabánya; Szakgondozó, ETI Egészségügyi Főiskola, intézményvezető szak, Gyermekjóléti alapellátás-szak; a hajdúböszörményi főiskola csecsemő- és kisgyermeknevelő szakának elsőéves hallgatója.
Munkahely: Közép-dunántúli Regionális Módszertani Bölcsőde vezető-helyettese, régiós szaktanácsadó.
Hobbi: kötés, horgolás, olvasás.
– A családom támogatását élvezem. Száron élünk, ezért most harminchárom éves lányom csak rövid ideig járt a módszertani bölcsődébe. Mindig számíthattam édesapámra, ő vigyázott rá. A mai napig korán reggel indulok, késő este érek haza, így gyakran a háztartás is a családom többi tagjára hárul. Keresztfiam két fia módszertanis volt, egyikük most is ide jár. Keresztunokáimnak hívom őket. Mindig is gyerekekkel akartam foglalkozni, a velük végzett munka a legszebb, de a legnehezebb is. Jó látni, ahogyan a fekvő piciből önállóan enni és járni tudó kisgyermek válik. A gyerekes családoknak régen is nehéz volt, most is az – tette hozzá Palkovics Józsefné.
Azt vallja, hogy az elődei megtanították dolgozni. Lukács Andrásné nyugdíjba vonulása után Balogh Lászlónéval együtt tevékenykednek a legkisebbekért és a családokért, most neki, és a Magyar Bölcsődés Egyesületének is köszöni, hogy jelölték a Pro Familiis-díjra.
– Ha Tatabányán vagyok, mindennap beülök egy-egy csoportba. Az az érdekes, ami a gyerek és a gondozónő között történik, a papírmunka csak kötelező dolog, a szakmai munka minőségét nem ez mutatja meg. Számomra fontos a gyerekek közelsége – mondta még.
Mi történt a negyven év alatt? Palkovicsné, Anna szerint a gyerekek mások lettek. Régebben gyorsabban tanultak meg enni, járni, ma tágabb ismeretekkel rendelkeznek, például emiatt hamarabb beszélnek. Nagyobb a szókincsük, van akaratuk. Olyan ismereteik vannak, amely húsz-harminc-negyven éve elképzelhetetlen volt. Meglepő, ha egy három évet még be nem töltő kisgyerek arról kérdezi a gondozónőt: hogyan keletkeznek a hegyek?
A családokkal gyakran szoros kapcsolat alakul ki. Volt olyan bölcsise, akinek az esküvőjére is meghívták. Ilyenkor nem a kisgyerek emlékezik: a szülő tartja fönn a gondozónő emlékezetét.
A bölcsődehiány szerinte is nagy gond városban és kistelepülésen. Segítség lehet legalább tíz igénylő esetén a közös igazgatású óvoda és bölcsőde, ahol ennél kevesebben vannak, a húsz fős óvodás korú csoportban lehet öt bölcsődés korú. A családi napközik öt–hét kisgyermeket gondozhatnak, hogy tudja, miről van szó, elvégezte ő is a tanfolyamot, most pedig a Csemete Alapítványnál oktatja az ismereteket.
– Amikor elkezdtem a munkát, akkor is kevés volt a hely, és most is. Nekünk arra kell törekednünk, ha azoknak az anyukáknak, akiknek vissza kell állnia a munkába, ne kelljen minden reggel lelkiismeret-furdalással elindulniuk reggel – mondta a kitüntetett.
Született: 1954. január 7.
Család: Száron él, férjével 1976 óta házasok; lányuk, Ramóna 33 éves, pénzügyi területen dolgozik.
Iskolái: Ipari és Kereskedelmi Szakközépiskola, Tatabánya; Egészségügyi Szakiskola csecsemőgondozó képző szak, Tatabánya; Szakgondozó, ETI Egészségügyi Főiskola, intézményvezető szak, Gyermekjóléti alapellátás-szak; a hajdúböszörményi főiskola csecsemő- és kisgyermeknevelő szakának elsőéves hallgatója.
Munkahely: Közép-dunántúli Regionális Módszertani Bölcsőde vezető-helyettese, régiós szaktanácsadó.
Hobbi: kötés, horgolás, olvasás. Palkovics Józsefné szerint a legszebb és legnehezebb munka a gyerekekkel való foglalkozás -->
