Az év embere jelöltje: Molnár Kálmán

– Hogyan és mikor csatlakozott az önkéntes tűzoltókhoz?
– Tizennégy éves voltam, 1965-ben lettem ifjúsági tűzoltó, majd ahogy nőttem, bekerültem a serdülő csapatba, majd a felnőttek közé. 1987-ben, amikor 75 éves lett az egyesület, letettem a parancsnoki vizsgát is, azóta én vagyok a Héregi Önkéntes Tűzoltó Egyesület parancsnoka.

– A családból mások is beálltak az egyesületbe?
– Tizenegyen voltunk testvérek, hét fiú és négy lány. Mi, fiúk, mindannyian beléptünk. Az egyesületünknek folyamatosan 15-20 aktív tagja van, ha riasztanak, akkor azokat hívom, akik otthon vannak, és néhány perc alatt a helyszínen is vagyunk. Legtöbbször vagy a polgármester úr vagy a szomszédok keresnek meg minket, ha baj van. Szerencsére mindig jön utánpótlás.

– Emlékszik az első éles bevetésére?
– Hát az jó régen volt. Még a szüleinknél laktunk a református templommal szemben. Az öcskös csinált valami rosszat, mert nem akart bejönni a házba. Felment inkább az istálló padlására cigizni. Be is gyulladt a tető. Úgy szóltak, hogy valami lángol. Gatyában, mezítláb rohantam az akkori parancsnokunkhoz, Józsa Miklóshoz, hogy Miklós bácsi, tűz van! Az öcskös okozta tüzet kellett eloltanunk.

– Később viszont másokon segítettek.
– Nagyon sok helyen voltunk, megszámolni sem tudnám. Ház-, pince-, erdőtüzek, mindenhol ott voltunk. Emlékszem például egy téli riasztásra. Az egyik ember este ment haza. Lefeküdt, és valami ropogást hallott. A szomszédja éppen füstölt a disznóvágás után, és a füstölő gyulladt be. Annyira hideg volt, hogy majdnem elfagyott a tömlőnk. Ezért kannákkal kellett vinnünk a vizet. De arra is volt példa, hogy azért riasztottak minket, mert két gázpalack robbant fel egy házban.

– Az elmúlt hetekben pedig a víz sújtotta Héreget.
– Amikor elöntötte a víz az Iskola utcát, este fél hétkor hívtak minket, azonnal indultunk, tíz perc alatt kint voltunk a helyszínen, és elkezdtük a szivattyúzást. Fél éjszaka dolgoztunk, hajnali kettőkor jött a váltás, de nyolckor már újra kint voltunk. Legalább ötvenen dolgoztunk, hogy megvédjük a házakat. A kertekből folyt ki a víz, legalább húsz centi magasan hömpölygött az utcán. A hivatásos tűzoltók segítségét is kérnünk kellett, négy szerrel nyomtuk a vizet.

Névjegy

Név: Molnár Kálmán

Született: Tarján, 1951. július 17.

Családi állapot: nős, felesége: Marika. Kislányuk, Anikó 15 éves

Hobbi: kertészkedés, szőlőművelés

Elismerés: 2010. Héregért Emlékérem

– Hogyan képzeljünk el egy önkéntes egyesületet? Hányszor gyakorlatoznak?
– Hetente kétszer, háromszor gyakorlatozunk. Többször nem is kell. Járunk versenyekre is. Süttőn rendezik minden évben a Baráti Tűzoltóversenyt. Már az idei, június 26-aira is megkaptuk a meghívót és a feladatleírásokat. Lesz egy olyan feladat, hogy szivattyúra kell tömlőt és osztót szerelnünk, majd egy kis lyukon keresztül célzunk a vízzel, amíg a palánk túloldalán lévő üveg le nem borul. A második feladat a stafétaváltó, ahol egy akadálypályán kell eljutni egy füsttel elárasztott helyre, ahonnan egy sérültet kell gerincágyon kimenteni.

– Soha nem gondolkodott azon, hogy hivatásos tűzoltó legyen?
– De igen. El is mentem, hogy jelentkezem, de aztán mégsem lettem hivatásos. Igazából én sem tudnám megmondani, hogy miért. De a tűzoltóságot nem tud elhagyni. Néha mondom a feleségemnek, hogy befejezem, de komolyan sem vesz, tudja, hogy úgysem tudnék meglenni nélküle.

– Civilben mivel foglalkozik?
– Sokáig a környékbeli TSZ-ekben dolgoztam, a traktoros tanfolyamot is elvégeztem, majd különböző cégeknél tevékenykedtem. Katona is voltam, harckocsizó, mert alacsony vagyok.

Született: Tarján, 1951. július 17.

Családi állapot: nős, felesége: Marika. Kislányuk, Anikó 15 éves

Hobbi: kertészkedés, szőlőművelés

Elismerés: 2010. Héregért Emlékérem Molnár Kálmán tűzoltás nélkül el sem tudja képzelni az életét -->