Az év embere jelöltje: Hegyi Júlia

– Hányadszor mondja ki az igent? – kérdeztem Hegyi Júliától kapásból, amikor beszélgetésünk elején elárulta, hogy nem asszonyként használja lánykori nevét, hanem azért, mert még egyszer sem ment férjhez. Párjával ugyanis még nem jutottak el eddig, de szeptember 25-én azért odaállnak az anyakönyvvezető elé.

A Tatabányán született és a kereskedelmi szakközépiskolában továbbtanuló lány első munkahelye a megyeszékhely egyik ÁBC üzlete volt mindaddig, amíg 1985-ben össze nem találkozott Szkubán Józseffel. Azzal a férfivel, aki azóta is alfája és ómegája az életének, 23 és 17 éves lányának az édesapja. Úgy határoztak, hogy ha már így alakultak közös dolgaik, akkor megadják a módját egybekelésüknek, ezért 150 vendéget hívnak. Természetesen lesznek köztük polgárőrök, akik azt ígérték, hogy sorfalat is állnak mindkettőjük tiszteletére.

Ha megígérték, bizonyára így is lesz. Az viszont biztos, hogy az eddig vezető út előtt több buktatón is túl kellett jutnia Júliának. Már Szandra lánya születése után alaposan megváltozott minden, hiszen úgy döntött, hogy nem megy vissza a kereskedelembe, hanem gyors- és gépíróként dolgozik tovább a gyes lejártát követően. Ráadásul otthon, hogy többet lehessen gyermekével.

Klaudia megszületése után, második gyese alatt végezte el a vagyonőr tanfolyamot. Mint mondta, azért, mert mindig is érdekelte a rendőri hivatás, a magánnyomozók munkája, s a biztonság megteremtése. Főleg azt követően, hogy a régi „lengyel-piacon” elemelték pénztárcájukat, benne egyhavi fizetéssel. Akkor döntöttek úgy Józseffel, hogy mindketten belépnek a polgárőrségbe. Wojejvodics János volt a parancsnok, örömmel fogadta őket.

Feltartóztatták a bűnelkövetőket a tatai fesztiválon

Az egy héttel ezelőtt megtartott 17. Víz, Zene, Virág Fesztiválon is ott voltak a tatai polgárőrök, akiknek a háromnapos rendezvénysorozat alatt Dibusz Ferenc irányításával segítettek a naszályi szervezet tagjai is. Tőlük tudtuk meg, hogy a tataiakhoz tartozó Lang Dániel és Kármán Tamás rutinos szemmel kiszúrta azokat a fiatalokat, akik a szombatról vasárnapra virradó éjszaka az egyik árus standjáról különböző dísztárgyakat loptak. A két fiatal polgárőr azonnal értesítette a rendőröket, akiknek a helyszínre érkezéséig feltartóztatták a bűnelkövetőket, akiket később elő is állítottak. Ők szintén annak a jól szervezett csapatnak a tagjai, akiknek tiszteletet érdemlő munkáját Hegyi Júlia parancsnokként, Rezes Róbert pedig parancsnok-helyettesként irányítja a szolgálatvezénylők aktív támogatásával. Ám nem csak az számít érdekességnek, hogy a tatai polgárőrök elsőszámú vezetője egy hölgy, hanem az is, hogy rajta kívül még négyen tartoznak a szebbik nem képviselőihez, s hárman vannak olyanok, akik még nem töltötték be 18. életévüket. Egyikük Klaudia, Júlia lánya.

Kezdetben ő is járt szolgálatba, de sosem a párjával, mert egyiküknek mindig otthon kellett lenni, hogy vigyázzon a gyerekekre. József már 1996-ban elkapott egy zsebtolvajt, aki együttműködött az „Itt a piros, hol a piros-t?” játszókkal. Júlia kezdetben a tolvajoktól igyekezett megóvni mások értékeit, később arra is figyelt, hogy a szebbik nem képviselőit senki se zaklathassa zavartalanul, hiszen az ő lányai is felnőttek időközben.

Határozottan állítja, hogy ha magunkért, gyermekeinkért, az idősebbekért egy kicsit is tudunk tenni, az már nagy eredménynek számít. Sajnálja, hogy a mai fiatalok többségénél ez az érzés nem érhető tetten, de bízik benne, hogy rájönnek majd: valóban fontos a bűnmegelőzés, s ezért nekik is áldozniuk kell. Lehet, hogy nem ugyanúgy, ahogy mostanában ők teszik, de jó lenne, ha legalább ugyanolyan eredményesek lennének idővel, mint a jelenlegi polgárőrök.