Új ortopédiai rendelő segíti a betegellátást Tatán

 Itt volt dr. Helmle László, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ igazgató helyettes, dr. Lőke János, a megyei Szent Borbála Kórház főigazgatója, dr. Till Attila, az Árpád-házi Szent Erzsébet Szakkórház igazgatója, sőt, dr. Béres György professzor, a Kastélypark klinika főigazgatója is. De itt volt a komáromi és kisbéri kórház vezetője is. Megjelenésük oka prózainak is nevezhető, hiszen legtöbbjük intézménye évtizedek óta együttműködik Rochlitz Ildikóval és szakképzett csapatával a betegek gyógyításában, a rehabilitációjában, ellátásában.



A rendelő vezetője örömmel újságolta, hogy régi álam vált valóra ezzel a tágasabb, szeparálható helyiségekből álló rendelővel. Ugyan az esetükben magánrendelőről beszélhetünk, a paciensek ellátást azonban a társadalombiztosítás fedezi, finanszírozza. Ez az önálló fizikoterápiás egység gyakorlatilag a koraszülöttektől az időskorúakig mindenkivel foglalkozik, mindenkinek igyekszik enyhülést nyújtani a bajára.

Michl József polgármester köszöntőjében azt emelte ki, hogy nagyon boldog lenne, ha Tata az egészség városa(is) lehetne. Némi malíciával, de korántsem komolyan gondolva azt is megjegyezte, az lenne a jó, ha az orvosok éhen halnának a városban... Majd egy érdekes japán orvoslási filozófiával állt elő. A távol-keleti országban a doktorok az egészséges pacienseik után kapják a fizetésüket, ezzel serkentve őket a betegek hatékony gyógyításra...

Béres professzor arról szólt, hogy a klinika megnyitásával szinte egy időben kezdték a közös munkát Ildikóékkal. Majd bevallotta, hogy a szakorvosok is sokat tanultak és tanulhatnak a gyógytornászoktól. A közös ismeretanyagot pedig a mindennapi gyógyításban együtt hasznosíthatják.
Dr. Helmle László kitért arra, hogy a demográfiai adatok és egyéb statisztikák azt támasztják alá, hogy több ilyen jellegű centrumra lenne szükség.
Dr. Lőke János arról tett említést, hogy a nagy állami kórházaknak ezt a szolgáltatást, ellátást nincs módjukban elvinni távoli helyekre, vidékekre, viszont együttműködve a magánrendelőkkel a feladat úgy oldható meg, hogy mindenki – de elsősorban a beteg – jól járjon.