Váradi Kornél dinamikus játékot vár az MVM-OSE Lionstól

– Januárban vette át a szlovén Simon Petrovtól az akkor gödörben lévő csapat irányítását. Milyen tapasztalatokat szerzett a klubról az elmúlt háromnegyed év során?

– Először is szeretném megköszöni a klubvezetésnek a lehetőséget és a belém vetett bizalmat azért, hogy érdemesnek találtak a csapat irányítására. Oroszlány egy igazi kosárlabda-város, nagyon jó a klub szervezeti felépítése és a szurkolótábora is. Ez így együtt egy összetartó, pozitív közeget alkot, amely biztos alapot jelent a sikeres munkához.

– Nehéz helyzetből indulva végül hajszállal maradtak le a felsőházi rájátszásról, az alsóházat pedig meg is nyerték. Minek köszönhető mindez?

– Szerencsére hamar sikerült megtalálnom a közös hangot az egyébként jól kiválasztott, jó képességű külföldi játékosokkal, akik a tudásuknak megfelelően teljesítettek, emellett a magyarok is alázatos játékot nyújtottak. Végül mindössze egy ponttal maradtunk le a felsőházról (ha a Zalaegerszeg legyőzi a Honvédot az alapszakasz utolsó fordulójában, a Lions jut a legjobb nyolc közé, végül a Honvéd nyert egy, az utolsó másodpercekben szerzett kosárral 76-75-re – a szerk.), az alsóházban viszont az élen végeztünk és összességében a kilencedik helyet szereztük meg a bajnokságban.

– Ezek után nyilván nem volt nehéz megegyezni a közös folytatásról…

– Mindkét fél nyitott volt erre. A vezetőség elégedett volt az elvégzett munkával, én pedig jól érzem magam Oroszlányban. Szeretem a közeget, a csapatot és a szurkolóktól is nagyon sok támogatást kapok, illetve kapunk. Gyorsan sikerült megállapodnunk a részletekben, nagyon örülök, hogy folytatódik a közös munka. 

– A felkészülési időszakban új csapatot kellett építeniük. Milyen stratégia mentén valósították meg ezt?

– Ahogy az a magyar csapatoknál általános, az idegenlégiósaink a nyáron távoztak, őket pótolnunk kellett. Az országos szövetség döntése értelmében ettől a szezontól öt helyett már csak négy külföldi játékos nevezhető egy mérkőzésre, mi négy amerikai kosarast igazoltunk Jamarius Burton, Chico Carter Jr., Noah Dickerson és Wilfried Ebonda Likayi személyében. Sajnos utóbbinál egészségügyi problémák adódtak, így tőle meg kellett válnunk. A helyére végül a szerb Stefan Kenics érkezett. Hosszasan figyeltük a piacot, a potenciális jelölteket több szempontból is vizsgáltuk. A legfontosabb az volt, hogy igazodni tudjanak a helyi közeghez, passzoljanak a kerethez, illetve, hogy a fiataljaink tudjanak fejlődni mellettük. Ami a magyar magot illeti, a rutinosabb játékosokat, így a csapatkapitány Illés Mátét és a tavasszal nagyszerűen játszó Ruják Andrást sikerült megtartanunk, emellett két ifjú tehetséget, Csuti Kornélt és Takács Zsoltot is meg tudtuk szerezni a már nálunk játszók fiatalok mellé.

– Több edzőmeccset is játszottak a nyáron. Hogyan értékelné a felkészülési időszakot?

– Egy erőteljesen formálódó csapattal minden mérkőzésünk elé kitűztünk egy célt, mégpedig, hogy az adott találkozón melyik játékelemre, vagy elemekre fókuszáljunk elsősorban, illetve, hogy folyamatosan frissen tartsuk magunkat. A hazai rendezésű Bányász Kupán Likayi kényszerű kiesése miatt több lehetőséget adtam a fiataloknak, akik éltek is az eséllyel. Egyébként is célunk a fiatal játékosok beépítése a csapatba, az ezen a téren végzett munkánk szinte egyedülálló Magyarországon. A fiatal tehetségek fejlesztése természetesen nemcsak a mi érdekünk, hanem a teljes magyar kosárlabdáé is. Mi itt ezért is dolgozunk, és remélem, hogy a kemény munka a szakma minden szintjén meghozza a megfelelő tiszteletet klubunk és játékosaink irányába. A másik út magyar válogatott játékosok vásárlása, de ezt csak a nagyobb költségvetésű klubok engedhetik meg maguknak. Mi is tárgyaltunk ilyen játékossal, de sajnos nem minket választott.

– A hazai rendezésű Bányász Kupán jó teljesítményt nyújtva végeztek a második helyen, a Szombathelyen rendezett Horváth Zoltán Emléktorna azonban már kevésbé volt sikeres, ha csak az eredményeket tekintjük.

– Utóbbival kezdeném. Egyrészt két hetet edzettünk negyedik idegenlégiós nélkül, Kenics gyakorlatilag a tornára „esett be”. Másrészt nagyon erős volt a mezőny, hiszen a házigazda Falco, valamint az izraeli Hapoel Holon és a német Rasta Vechta is Bajnokok Ligája-résztvevők. Természetesen készültünk rájuk, kielemeztük őket, de nyilvánvaló volt, hogy nálunk erősebb riválisokról van szó. Bár a Holon és a Falco ellen is viszonylag simán kaptunk ki, de a különbséget nem érzem reálisnak. Tanultunk ezekből az összecsapásokból, testközelből tapasztalhattuk meg, hogy az ő szintjükön mennyivel fizikálisabb a játék, valamint, hogy mennyivel nagyobb pressziót gyakorolnak az ellenfelünkre, mint azt itthon megszokhattuk. A legutóbbi, Kecskemét elleni meccsünkön már építeni tudtunk ezekre a pozitív tapasztalatokra. Összességében elmondhatom, hogy a Bányász Kupán nyújtott teljesítmény jó alapot jelenthet a bajnokságra, az pedig már önmagában megtisztelő, hogy egy olyan erősségű tornára kaptunk meghívást, mint a Horváth Zoltán Emléktorna.

– Ezek szerint elégedett a csapat felkészülésével?

– Amit elterveztünk, azt teljesítettük, elégedett viszont csak akkor leszek, ha a szezonra kitűzött céljainkat elérjük. A csapatszerkezet és a csapatkémia megfelelő, és bár egy légióscsere sohasem optimális, úgy vélem, a megfelelő külföldi játékosokat választottuk ki. Ahogyan már említettem, a fiatalokkal is elégedett vagyok, nagy pozitívum volt számomra az ő játékuk a felkészülés során. A szezon során is fontos lesz, hogy magabiztos játékkal szálljanak be minden mérkőzésbe, csakis így lehet velük hosszú távon tervezni.

– Milyen stílusú csapatra számíthatunk Oroszlányon?

– Szeretem a dinamikus kosárlabdát, amiben a játékosok megfelelő döntéseket hozhatnak egyes szituációkban. Ennek viszont az alapja az, hogy mindig stabil legyen a védekezésünk, kontrolláljuk a lepattanókat és az “50-50 labdák” megszerzéséből is mi jöjjünk ki pozitívan. Ha ezek a tényezők rendben vannak, az azt jelenti, hogy mentálisan is készen állunk arra, hogy győzzünk. Alázatos, szervezett és harcos kosárlabdát szeretnék látni a csapatomtól.

– Mire számít a bajnokságban?

– A Falco kiemelkedik a mezőnyből, úgy gondolom, hogy a jelenlegi keretük minden idők talán legerősebbje Szombathelyen. A dobogós helyekért még a nagyobb költségvetésű klubok, így az Alba, az Atomerőmű, a Debrecen és a Szolnok küzdhetnek meg, a többiek viszont nagyjából azonos eséllyel harcolhatnak a felsőházba kerülésért. Az elmúlt évek azonban megmutatták, hogy felesleges költségvetések alapján bármelyik csapatnak megelőlegezni bármit is. A sok hasonló szintű csapat között nüanszok dönthetnek, a legfontosabb szerintem az lesz, hogy a stabil hazai pálya mellett idegenben is arassunk bravúrgyőzelmeket. A célunk természetesen a felsőház elérése és a Magyar Kupa-részvétel kiharcolása (utóbbi sorozatban az a nyolc csapat indulhat, amelyik az alapszakasz féltávjánál a bajnokság első nyolc helyén áll – a szerk.). Összességében kiegyenlített bajnokságot várok.