Tizennyolc éve távozott közülünk a tatabányai sport legendája

Így június dereka táján gyakrabban emlékezek vissza Antalóczy Alfrédre, a tatabányai kézilabdázás egyik emblematikus alakjára. A kiváló játékosra, sportvezetőre és kollégára. Ilyenkor rendre megállapítom, rohan az idő, vágtatnak az évek. Hiszen immáron tizennyolc esztendeje, hogy ott álltunk a sírkertben, megtörten a ravatalánál. 

Frédi bá’, mert a kézilabdás berkekben mindenki csak így szólította élvonalbeli játékosként tagja volt a Tatabányai Bányász első, 1969-ben a csúcsra érő, kupagyőztes együttesének. Aztán sportvezetőként imádott csapatát segítette.

Isten nyugosztalja!

Úgy érzem, megtiszteltetés volt őt ismerni. Hosszú éveken át tudósította lapunkat is. Pontos, precíz írásaiból mindig kiderült, mennyire képben van. Bizony sokszor gondolok rá ma is, amikor valami kétségem támad valamilyen adattal kapcsolatban vagy elbizonytalanodom egy-egy évszámnál, amely összefügg a tatabányai kézilabdázással. Sokszor eszembe jut, bezzeg Frédi bá’ tudna segíteni. Ilyenkor hasít aztán igazán csak belém, hogy mennyire vágtatnak a napok, a hetek, a hónapok. Milyen gyorsan múlnak az évek, hiszen Frédi bá’ már majd’ két évtizede nincs közöttünk, nincs velünk. Már nem tér be a szerkesztőségbe egy-egy cikkel. Már nem nyújtja a kezét egy-egy bajnoki meccs előtt a csarnokban. Már nem mond el kulisszatitkokat a kék-fehérekről. Már „csak” békében pihen.