2022.10.14. 18:21
Ettől a videótól minden focidrukker szíve összeszorul: 60 éve búcsúzott Grosics
Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás Fekete Párduca, a tatabányai Bányász egykori hálóőre hatvan éve, 1962. október 14-én búcsúzott el a válogatottságtól.
Grosics Gyula a pályán
Forrás: puskasintezet.hu
Ahogy az a Puskás Intézet oldalán olvasható, az Aranycsapat tagjai közül Grosics szerepelt a legtovább a nemzeti csapatban. A legendás kapus 1947 és 1962 között 86 alkalommal kapott lehetőséget a magyar labdarúgó-válogatottban. 21 évesen Albánia ellen mutatkozott be, 1947-ben tagja volt a Balkán-kupa-győztes válogatottnak, 1952-ben olimpiát, 1953-ban Európa-kupát nyert, 1954-ben pedig világbajnoki ezüstérmes volt Svájcban. Grosics Gyula három világbajnokságon (1954, 1958, 1962) őrizte a magyar csapat kapuját. Búcsúmérkőzése a válogatottban 1962. október 14-én Jugoszlávia ellen volt a Népstadionban. Ezen a találkozón játszott először a nemzeti együttesben Bene Ferenc, az újpesti kiválóság 18 évesen debütált.
− Óriási megtiszteltetés és hatalmas élmény volt, hogy szimbolikusan én vehettem át a stafétabotot Grosics Gyulától a jugoszlávok ellen. Mondanom sem kell, hosszútávon keményen meg kellett küzdenem a helyért, ezt nem lehetett csakúgy megörökölni. Gyuszival kiváló volt a kapcsolatom, rengeteg válogatott túrán és edzőtáborban vettünk részt együtt. Nagyon segítőkész volt, sokat tanultam tőle. Próbált mindent átadni, ami szerinte a fejlődésemet szolgálta – mesélte Szentmihályi Antal, aki a hatvan évvel ezelőtti mérkőzésen a 4. percben vette át Grosics Gyula helyét a kapuban.
− Sajnálom, hogy kikaptunk a jugoszlávoktól. Nem mintha nagyot hibáztam volna, de engem sokkolt, hogy 31 év után vereséget szenvedtünk tőlük – tette hozzá Szentmihályi. Az egykori kiváló hálóőr az akkor debütáló Bene Ferencet is méltatta: „nagyon fiatalon úgy robbant be, mint Albert Flórián. Nem volt kétséges, hogy Bene Ferenc óriási hasznára lesz a magyar labdarúgásnak. Nem véletlenül kapott lehetőséget már 18 évesen.”
− Nagyon kedveltem Grosics Gyulát. Igazi úriember volt az életben, a kapuban pedig ő volt a Csodálatos Párduc. Örülök, hogy egy csapatban játszottam vele– emlékezett vissza Rákosi Gyula, aki szintén pályára lépett Jugoszlávia ellen.
2012-ben Grosics Gyula Szepesi György, az Aranycsapat tizenkettedik tagjának köszöntésén mesélt a Kemma.hu-nak arról a sporotlói életpályáról, amelyet napra pontosan 60 éve zárt le. A Nemzet Sportolója, a válogatott és a Tatabánya legendás hálóőre 88 éves korában, 2014. június 13-án hunyt el.
Barátságos mérkőzés, 1962. október 14.
Magyarország – Jugoszlávia 0–1 (0–0)
Budapest, Népstadion, 40 ezer néző, vezette: Friedrich Seipelt (osztrák)
Magyarország: Grosics Gyula (Szentmihályi Antal, 4.) – Mátrai Sándor, Mészöly Kálmán, Sóvári Kálmán, Solymosi Ernő, Sipos Ferenc, Bene Ferenc, Göröcs János, Rákosi Gyula (Farkas János, 80.), Fenyvesi Máté. Szövetségi kapitány: Baróti Lajos
Jugoszlávia: Milutin Šoškić – Slavko Svinjarević, Velibor Vasović, Fahrudin Jusufi, Petar Radaković, Željko Perušić, Spasoje Samardžić, Milan Vukelić, Dražan Jerković, Milan Galić, Josip Skoblar. Szövetségi kapitány: válogató bizottság
Gólszerző: Galić (70.)