Így laktak a hírességek

Ennek részeként olvashatunk a módos kivitelezésű könyvben többek között Babits Mihályról és az ő esztergomi „előhegyi villájáról”. „Te ismered a házam” – Híres lakók, beszélő helyek című könyv szerkesztője, szerzője Gábor László, aki egy rendkívüli kötettel járult hozzá a magyar irodalom- és színművésztörténet tárházához. 

A sok-sok fotóval illusztrált kiadványban a Latinovits-Ruttkai házaspár, Tóth Árpád, Fekete István, Kosztolányi Dezső, Gárdonyi Géza, Bajor Gizi és Ady Endre mellett Babits Mihály esztergomi előhegyi villájáról is olvashatunk egy fejezetet, melynek címe: Babits Mihály és Török Sophie Esztergomban. Az erről szóló rész mintegy harminc oldalt tesz ki, mely oldalakon a Babits biográfiát, illetve az esztergomi házikó történetét ismerők már részben, illetve egészben olvashattak, ugyanakkor Gábor László tucatnyi fotóval és olvasmányos szöveggel beszéli el ennek a különleges családnak esztergomi históriáját. Ebben természetesen helyet kapott a kivételes panorámát kínáló esztergomi telek megvásárlásának epizódja, a Babits Mihály, Tanner Ilona (alias Török Sophie) és a kislány Ildikó közös életének itteni folytatása, a költő esztergomi témájú írásainak története és a tragikus véget jelentő betegség időszaka is. Mindezek a belső fejezetek sok olyan fotóval kerültek illusztrálásra, melyeket ritkán vagy még soha nem láthatott a közönség. 

Az író többek között így magyarázta kötete létrejöttének folyamatát: „Egyszerű olvasóként, vagy nézőként, hallgatóként mindig érdekelt, hogy legendás művészeink hogyan élték mindennapjaikat, milyen szokások jellemezték őket, milyen körülmények között éltek, egyáltalán milyen emberek voltak. Ha egykori lakóhelyüknél jártam, megpróbáltam erről minél többet megtudni, a felmaradt információk azonban gyakran töredékesek voltak, és nem is elérhetők egyetlen forrásból. Ilyenkor beleástam magam a kapcsolódó tudnivalók felkutatásába, és szép lassan mind teljesebbé vált a kép. A kortársak beszámolói, visszaemlékezések, korabeli újságcikkek és egyéb élmények után néha elég messzire jutottam, és valóságos időutazásban lehetett részem.”