Digitális pixel-nüanszok

Címkék#stílus #digitális #kompozíció #Kocka #pixel

Being Kozak címmel nyílt meg Kozák Gábor „Kocka” első kiállítása a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában. A tárlat megnyitóján Váczy-Hübschl Isván, az alkotó barátja mesélt a művészről és a most Esztergomban látható munkáiról, egy ponton beavatva a publikumot a digitális grafika alapjaiba és sajátosan előremutató világába.

Pöltl Zoltán

A mostanában divatos – nevezzük az egyszerűség és érthetőség kedvéért – hiperrealista stílusban fogant kompozíciókkal kápráztatta el a közönséget Kozák Gábor, „Kocka” a Duna Múzeum galériájában. A közelmúltban nyílt kiállításon egy rendkívüli szín és formakavalkád várja a látogatókat, akik számára a grafikus egy rövid ismertetővel segített a képek megértésében. A grafikák mellett az egyik teremében egy zenei aláfestéssel megspékelt animáció is megtekinthető, mely még jobban bevonzza az érdeklődőt Kozák Gábor, „Kocka” sajátságos világába.

A kiállítás megnyitóján Váczy-Hübschl Isvántól többek között elhangzott: „Digitális grafika. Az átlagembernek nem nagyon jelent semmit, próbálom hát lefordítani. Képzeljetek el egy rajztáblát, egy óriás tabletet, vagy fél íróasztalnyit, amin szabad kézzel egy speciális digitális cerkával rajzol a művész, csak éppen a hagyományos eszközökkel szemben ez a cerka itt színeket vált és kever, radíroz, vastagít, vékonyít, befed, kitölt. Kocka rajzol, montíroz, montázsol és kollázsol, és közben létrehoz egy teljesen új világot. Ez az ő mátrixa. Amikor elkészül egy képe, akkor az a számítógépen csupán egy nullák és egyesek által lekódolt számsor. Nem látszik a tengernyi ráfordított idő és ábrándozás, kutatás és próbálkozás, ellenben a végeredményről süt az elképesztő részletgazdagság, a sajátos látásmód, a jellegzetes, személyhez kapcsolható színpaletta, és mondanám, hogy a forradalmi témaválasztás, de legyünk őszinték, az inkább hektikus.

Digitális szenvedély

Az alkotó a kiállításhoz mellékelt egy szöveget, melynek révén megérthetjük világát. Az írásban többek között ezt olvashatjuk: „Szeretem vonalakkal, formákkal, színekkel elmesélni, hogyan érzem magam ebben a mátrixban. Képeim egy része egy hangulatot, egy pillanatot, egy eseményt vagy egy korszakot mutat be, más része egyénre szabott történeteket mesél. A mesterséges intelligencia nem ellenségem, nem barátom, csupán egy eszköz, amelyből mindig hiányozni fog az a határtalan és mérhetetlen lélek, mely évezredek alatt alakította porba rajzolt formákból komplex kifejezési nyelvvé a művészetet. Jó érzés, hogy amit csinálok, azt szenvedéllyel és tiszta szívvel teszem. Most először mutatom meg az eddig – fiók helyett – külső meghajtókon eldugdosott, biztonsági mentéssel és vízjellel ellátott kincseimet.”

Minden kép önálló szellemi termék, kreatív alkotás, mondanivalóval, érzelmi hatásokat kiváltó formák és színek rendezett sora. És valahogy mindegyik kedves a szemnek. Ha nagyképűek lennénk, beszélhetnénk a művész korszakairól, de az nem lenne hiteles. Egy biztos, a most bemutatott képek nagy része 2016 és 2024 között készült, korszaktalanul. Egy monitoron sokkal könnyebb lenne megmutatni az említett részletgazdagságot, amikor például az Első Balaton című képet nézegetitek, rengeteg nüansznyi részletet fedezhettek fel, ha elég éles a szemetek. Az ég kékje nem egyszerűen kék, minden részletében az, és kis túlzással minden egyes pixel külön került a helyére. Ahogy a Huligánok című képen is fel kell fedezni, miért ez lett a kép, elsőre talán ellentmondásosnak ható címe.”