Száz virágszál ünnepe lett a karikázó virágvasárnap a Kossuth téren +fotók, videó

A kenderkések kilenc évvel ezelőtt találták ki, hogy megidézik a böjti időszak hagyományait a tatai Kossuth téren. Azóta még a covid sem állhatta útjukat, amikor virtuálisan kapaszkodtak össze a lányok, asszonyok. Így értünk el 2024-hez, az immár kilencedik ilyen alkalomhoz. A táncosok hetek óta próbáltak, hogy bemutassák a böjti időszakban is engedélyezett táncokat, szépen álltak össze mozdulatok és koreográfiák a nagy napra. Vasárnap reggel többen népiseletben, a saját felekezetüknek megfelelő istentisztelen, misén is résztvettek, mielőtt megérkeztek volna a karikázó helyszínére.

Mire odaértek, a nézők is szépe számmal összegyűltek már, rájuk várva. meg kell jegyezzük: évről évre többen érdeklődnek a virágvasárnapi karikázó iránt. Ebből is látszik, hogy Farkas Emőke és Kánya Réka irányításával tényleg elkezdődött, mi több, szárba szökkent valami Tatán. Az idén a pötörkések mellett a tatabányai forgórázsások és a Csevergő Énekegyüttes, valamint a Tatai Szarkalábak női kara is csatlakozott, hogy megtöltsék a teret, éltessék a tavaszi megújulást, a női energiákat, a hagyományokat. És mind csak és kizárólag lányok, asszonyok. Nem véletlenül. 

A böjt ugyanis hagyományosan tánctilalmi időszak volt, zenés táncmulatságot nem lehetett tartani, ez alól csak az úgynevezett faluhossza járások, karikázók, női táncok jelentettek kivételt, de zenekari kíséretük ezeknek sem lehetett, pusztán csak az ének volt illendő az elmélyülés időszakában. Így volt ez most is, a hagyományokhoz híven a résztvevők énekelték azokat a dalokat, amelyekre táncolnak. 

Mindenki hozzájárult a karikázó sikeréhez

A közös táncrészek mellett a Kenderke és a Pötörke külön-külön is megmutatta, mit tud, hogy a végén összekapaszodva mutassák meg, milyen élmény, érzés összekapaszkodni mind dalban, énekben, mind kart karba öltve. Mindenki a maga életkorának tapasztalatával vette ki a részét a közösből, így állt össze egy egésszé virágvasárnap a böjti karikázó. 

Sőt: a legvégén a közönséget is bevonták, hogy együtt járják a „Bújj, bújj zöld ág”-ra. A kislányok a kaput tartották, a kígyózó sorokban pedig apró tipegőktől a nagymamákig fogta mindenki egymás kezét.