A szabadság rabja lett Britney Spears

Végül is, mondatot mondat követ. A nyomdafestéket nem tűrő káromkodástól a nagy leleplezésig van benne minden - még olvasmányos sorok is. Ezekből a puzzle darabokból áll össze a kép, hogy Britney Spears-ben milyen nő él.

Érzékeny, énekelni és táncolni szerető, szófogadó, álmodozó, labilis, eléggé szerelmes típus és sokszor naiv? Talán mindegyik, talán egyik sem. Egy kétgyermekes anyuka, aki luxus utakra és turnékra vitte fiait…

Ugorjunk kicsit vissza az időben. Míg hazánkban október 23. az 1956-os forradalom és szabadságharc miatt fontos, Amerikában egy 16 éves tinilánynak is éppoly jelentős ez a dátum: megjelent első slágere, a Baby one more time… Aztán egy csapásra megváltozott körülötte az élet: sikert siker követett, minden díjat besöpört és néhány évvel később már nem csak popikonnak, hanem világsztárnak is mondhatta magát. A könnyűzene egyik legsikeresebb előadója lett, több százmillió eladott lemezzel.

Két és fél év van közöttünk. Tiniként nem tudtam olyan zenecsatornára kapcsolni - mondjuk nem is volt nagy választék - ahol ne az ő zenéje köszönt volna vissza. Így ment ez a kétezres évek végéig, aztán hirtelen eltűnt. Ennek magyarázata a könyv: abortusz, később sikertelen kapcsolatok váltották egymást, de a megfelelési kényszer, a hirtelen jött hírnév és folyamatos paparazzi üldözés miatt idegösszeomlást kapott. Közben saját családja is megélt a Spears-hírnévből: apja és anyja hamar rátették kezüket a dollár százezrekre, amik egy-két fellépésért jártak  Britney-nek. Döntöttek a feje felett, zsarolták, kihasználták és könyörtelenül bántak vele.

Már önmagában is elég az egyik, nemhogy mind, mégis valahogy túl sok az önsajnálatból. Érdekes ellentét, hogy a szabadság kellett az énekesnek, amit a popkarriertől remélt és pont az vett el tőle. Hogy miért tűrte a gyámságot 13 éven át és miért csak ennyi idő után tört ki apja fennhatósága alól, jó kérdés. A válasz miatt újra kellene olvasni a memoárt. Annyit viszont - bocsánat a rajongóktól - nem ér.