Bűntény a háborúban

Az ügyre a Magyar Nemzet cikkírója világított rá, aki felhívta a figyelmet „a meghasonlott nyugati elitek zavarára, melynek folyománya lett egy különös díjazás-díjtalanítás huzavona”. A regényt magyarra is lefordították nálunk is kapható, s mind témája – az izraeli – palesztin történelmi ellentét – és szokatlanul szikár és mégis árnyaltságban gazdag stílusa nemigen engedi, hogy az olvasó letegye addig, amíg az utolsó oldalhoz nem ér. 

A kizárólag afrikai, ázsiai, latin-amerikai és arab világ szerzőinek szánt LiBeraturpreis-díj odaítélése a mostani Izrael és a Hámász között háború kirobbanása előtt már megtörtént, a német sajtó egy része – írja a magyarnemzet.hu oldalon a szerző – ezért is tartotta különösnek a döntést, hogy Adania Shibli miért nem vehette át fizikailag is az elismerést. Itthon persze azt szoktuk mondani, hogy a botrány csak még inkább ráirányítja a figyelmet az adott alkotóra és művére. 

A regényben egy 1940-es évek végén megesett nemi erőszak és gyilkosság története, illetve annak több évtizeddel utáni nyomozása olvasható. A történetből az izraeli és palesztin nép egymás mellett élésének azon időszakába kalauzolja el az olvasót az könyv, mely Izrael állam 1948-as megalakulása után nem sokkal játszódik, illetve a kötet második felében a maihoz hasonló, nemkülönben feszült politikai, katonai helyzetről ad számot. A már említett formai és stiláris szikárságot is pont ez erősíti, a szűken két részre tagolt elbeszélés, melynek első felében a határ mentén katonai feladatokat ellátó izraeli egység mindennapjairól olvashatunk, a katonai parancsnok szemszögéből. 

Az itteni harcok jelentőségéről a kötet második fejezetében derül fény, az egyiptomi túlerővel szemben hősiesen védekező izraeliek szállóigévé vált mondata – „Nem a tank fog győzni, hanem az ember!” – utal az itt szolgáló katonák emlékezetes tettéről, melynek során visszaverték a területet támadó egyiptomi csapatokat. A győzelmet azonban beárnyékolja a később, egy újságcikk alapján felkutatott bűneset.