A Jászai megadja a színház élményét a látás- és hallásérülteknek is

– Melyik lesz a legközelebbi akadálymentesített előadás a Jászaiban?

– A Cabaret, amelyet november 9-én a siketek és nagyothallók számára, illetve a Szutyok, melyet december 14-én a vakok és gyengénlátók számára akadálymentesítünk. Az évad további részében még két előadást tervezünk komplex módon akadálymentesíteni mindkét érintett csoport részére.

– Milyen különlegességei vannak a jelnyelvi előadásnak?

– Annyiban különbözik egy nem jeltolmácsolt előadástól, hogy itt a színpadkép része maga az akadálymentesítő tolmács is, hiszen ő végig a színpad szélén áll és minden elhangzó dialógust fordít, de az elhangzó szövegeken túl azt is jeleznie kell, hogy éppen ki beszél. Ez azért fontos, mert a siketek és nagyothallók nem tudják olyan gyorsan felismerni, hogy épp melyik színész szólalt meg. Ezt a bonyolult feladatot kiválóan oldja meg Németh Dénesné, mert ő nem csak remek jelnyelvi tolmács, hanem – mondhatni – színészi képességekkel is rendelkezik, hihetetlenül kifejező az arca, és még ruházatában is igyekszik mindig igazodni a darab stílusához. Így ő is az előadás szerves részévé válik.

– Milyen előkészületeket igényel egy ilyen előadás?

– A jelnyelvi tolmács már a próbák alatt megkapja az előadás szövegkönyvét, majd a főpróba videófelvételét, és az egész darabot megtanulja, így kész tudással érkezik a színházba az előadás napján. Tekintettel arra, hogy színházunk az országban az elsők között, már 2012-ben tartott ilyen előadásokat, és Németh Dénesné az első pillanattól kezdve jeleli ezeket az akadálymentesített produkciókat, hatalmas a rutinja. Ezt egészítettük ki 2013-ban, amikor előadásaink látássérültek számára is akadálymentesítetté váltak.

– Hogyan készülnek a vakok és gyengénlátók fogadására?

– Számukra az akadálymentesítésben való részvétel több terhet jelent, mint más kihívással élő számára. Az előadás befogadásának segítése háromlépcsős módszerrel történik. Az előadás előtt körülbelül tíz nappal küldünk számukra egy maximum 20 perces hangfelvételt, amelyben részletesen ismertetjük az előadás képi világát. Méterről méterre leírjuk a díszletelemeket, konkrét leírásokat adunk a kellékekről, bútorokról és egészen aprólékosan leírjuk a jelmezeket, valamint azt is, hogy egy adott szereplő hogyan néz ki.

– Van lehetőségük a díszletet meg is érinteni?

– Van, ez a második lépcső. Az előadás előtt általában egy órával érkeznek, és színpadbejárást tartunk számukra. Itt kitapogathatják a teljes dísz­letet, kézbe vehetik az előadás kellékeit, valamint jelmezeit, így a második lépcső nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egy tárgyról, egy díszlet­elemről ne egy elvont, általános elképzelésük legyen, hanem olyan konkrét ismeretük, ami a befogadásban nagyban segíti őket. Ezek a színpadbejárások nagyon szórakoztatóak szoktak lenni.

– Az előadás alatt sem engedik el a kezüket...

– Fejmonitoron keresztül követőnarrációt hallgathatnak. Ez az akadálymentesítés harmadik lépcsője. Minden olyan fontos információ, amely nem hangzik el verbálisan az előadásban, narrációval van számukra közvetítve. Rengeteg olyan fontos dramaturgiai fordulat, jelentős színpadi történés van, amely nem minden esetben verbalizálódik. Itt fontos a narrátor szerepe, hogy a látássérült néző is tudja követni az előadás cselekményét.

– Rendkívül bonyolult lehet a dialógusok tengerében a plusz információk megosztása. Gondolom, önnek együtt kell lélegezni a színészekkel.

– Igen, mert annak ellenére, hogy az én esetemben is egy körülbelül három hetes felkészülés előzi meg az akadálymentesített előadást, érhetnek meglepetések. A színház élő műfaj, előfordulhat, hogy a párbeszédek közötti szünet időtartama hosszabb vagy rövidebb, váratlan esemény is történhet a színpadon, így bármennyire is pontos forgatókönyvvel ülök be a mikrofon elé, ezeket az épp arra az estére jellemző történéseket is bele kell építenem a nar­rációba. Például a Csoportterápia című darab akadálymentesített előadásán történt, hogy egy lufit kellett volna felfújni az egyik szereplőnek. Ez addig minden este sikerült, kivéve aznap. Több perces néma jelenet alakult ki a színpadon, már az összes színész próbálta felfújni a felfújhatatlan lufit, nyilván ettől a váratlan helyzettől előbb-utóbb ők is elnevették magukat, a nézők is harsányan kacagtak a nézőtéren. Ezt a váratlan, vicces szituációt a vakok és gyengénlátók számára is részletesen el kellett mesélni.

– Van már törzsközönségük? Honnan érkeznek a nézők?

– Többségük tatabányai, de szép számmal érkeznek a környező településekről is. Rendkívül jó kapcsolatot ápolunk a Tatai Vakok Intézetével. Budapesti visszatérő nézőink is vannak.

Hálásan távoznak

November 9-én 19 órakor a magyar jelnyelv napján a Cabaret című musicalt siketek és nagyothallók számára jelnyelvi tolmácsolással mutatják be a Jászai Mari Színházban. December 14-én 19 órakor várják a vakokat és gyengénlátókat is a Szutyok című tragikomédia audionarrációval akadálymentesített előadására. Ebben az évadban előreláthatólag még két alkalommal várják a kihívással élőket a tatabányai Jászai Mari Színházban. Jövőre két, komplex módon akadálymentesített előadást tartanak majd. Az akadálymentesített előadások után mindig elmondják a kihívással élők, hogy milyen élményt jelentett számukra az előadás, a színházi élmény. Mihály Csaba hangsúlyozta: óriási dolog, amikor negyven-ötvenévesek először jutnak el színházba, hálásan távoznak, majd a következő akadálymentesítésen újra találkoznak velük. Volt olyan, hogy egy idősebb néző nem akarta felvenni a fülhallgatót, rábeszélték, aztán boldogan jött ki, és azt mondta: most volt először színházban úgy, hogy tudta követni a darabot.