A Nemzeti Színház nagyasszonyára emlékeztek

A megjelenteket Zséfár Csilla, a művelődési ház igazgatója köszöntötte, köztük Szabó Ágnest, a Nemzeti Színház vezérigazgatójának megbízottját. Ezt követően felidézte 1984. október 7-ét, amikor a községben felavatták Jászai Mari szobrát, amelyet arról a csodálatos asszonyról mintáztak, akit azért tartunk ma is a színművészet tündöklő csillagának, mert fényével nemcsak beragyogta, hanem szolgálta is a művészet igazi tisztaságát.

Vele kapcsolatban Pekár Zsolt polgármester úgy fogalmazott, hogy településük leghíresebb szülötte élt, átélt, beleélt. Élt a színpadon, átélt helyzeteket, beleélte magát a szerepeibe, megélt sikereket. Élt-halt a művészetért. Ászáron ma is él, de tovább él a Nemzeti Színház falai között is.

Később felidézte csodálatos pályafutásának főbb állomásait, ami abban a nádfedeles házikóban kezdődött, mely ma már múzeum. Innen indult útjára, és a Nemzeti Színház rivaldafényéig jutott. Apja, Krippel József német iparosok leszármazottja, ügyes kezű, munkaszerető mesterember, az Esterházy-birtok uradalmi ácsa. Édesanyja, Keszey Julianna nemesi származású, nagyra törő, kevély teremtés, aki faluszerte híres volt szépségéről.

„A színpadon az apám vagyok, az életben az anyám” – idézte később Jászai Marit a polgármester. Ezt követően utalt arra is, hogy Goethe szerint „Az embert nem a születés, a földi rang avatja előkelővé, hanem a szellem és a jellem”. Jászai Mari pedig igazi jelleme volt a magyar színjátszásnak. Olyan szellemiséget képviselt, és hagyott ránk művészetével és írásaival, melyekkel örökre ottmarad a legelőkelőbbek között. Ő igazi csoda volt, aki a mai napig követhető nyomot hagyott a magyar színjátszásban. Fontos, hogy nemcsak színészként, hanem a hazáját, nemzetét szerető emberként is példaképül szolgálhat a jövő nemzedéke, köztük az ászáriak számára.

Szabó Ágnes, a Nemzeti Színház vezérigazgatójának megbízottja is megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel, de előtte átadta Vidnyánszky Attila üdvözletét azzal, hogy jövőre szeretne személyesen ő is részt venni az ászári ünnepségen.

Később elmondta, hogy a jelenlegi Nemzeti Színház – megalapítása óta – immár az ötödik épületben működik, majd elsősorban kulisszatitkokról mesélt.

Ezt követően a helyi iskola tanulója, Sulyok Tamás mondott el egy magyar népmesét, aztán Fajkusz Vanessza és Garas Fanni énekelt, majd a koszorúk elhelyezése előtt a nyugdíjasklub tagjai is bemutatták műsorukat.