Stréhli György kedvenc hangszere az emberi énekhang

– Milyen hangszeren kezdett el először tanulni? Mindig is zenei pályára készült?

– A Stréhli családban a zene hozzátartozott a mindennapjainkhoz. Franciska nővérem orgonált, kántorképzőt végzett, csaknem negyven éve vezeti a tarjáni német nemzetiségi dalkört. A nagyapám először trombitálni tanított, ő még 1910-ben kezdte meg zenei tanulmányait. Később édesapám – aki negyven esztendőn át volt a Stréhli zenekar vezetője – csiszolta a tudásomat. Alapfokon orgonán, zongorán és gitáron is játszom. Zenei fejlődésemre nagy hatással volt a tatai katonazenekarban eltöltött két év. A főiskola elvégzése után karnagyképzőre is jártam.

– Milyen zenekarokkal és énekkarokkal dolgozik most együtt?

– Eddig tizenhárom zenekart alapítottam. Ma is figyelemmel kísérem volt zenészeim életútját, és ha úgy adódik, néha közösen is készülünk. Jelenleg a Gyermelyi Dalárdát és a Testvérek tarjáni gyermeksramlit vezetem, valamint a tarjáni Szent György Otthon lakóinak oktatok zenét. A pedagógusok és nővérek által alapított hölgykórust is „irányítom”.

– Meggyőződhettünk arról, az ének sem áll messze öntől.

– Csaknem negyenévnyi pedagóguspályám alatt mindig tanítottam éneket, és volt gyermekkórusom, hiszen számomra a legfontosabb a német népdalhagyományok ápolása. Negyedik éve Gyermelyi Dalárda karnagya vagyok, mellyel új dallamvilág került az érdeklődésem előterébe. A hazafias dalokra és a magyar nótákra gondolok. Nagy ajándék ez nekem nyugdíjas éveimben.

– Felnőttekkel és gyermekekkel egyaránt foglalkozik. Kikkel könnyebb a munka?

– Leginkább a gyerekek állnak hozzám közel, őket értem meg leginkább. A felnőttekre bizony nagyon rá kell készülnöm, és a legjobb módszert kell megkeresnem, hogy megtaláljam velük a hangot.

– A legkisebb zenekara a Testvérek sramlizenekar. Mit tudhatunk róluk?

– Ez a csapat egy gyermeksramli-zenekar. Ez is úgy alakult, ahogy az előző tizenhárom. Jöttek a szülők, és hozták hozzám a gyerekeket. Megbeszéltük, hogy ki milyen hangszeren lehet tehetséges, és elkezdődött a zeneoktatás. Először csak négyen voltak. A későbbi jelentkezőknek már én ajánlottam, hogy milyen hangszerek maradtak számukra, ha szeretnének zenekari tagok lenni. Három testvérpár van a zenekarban. Ami fantasztikus, az az, hogy a dobos mindössze ötéves, de már egy éve zenél velünk.

– Milyen hangszereken játszik, melyik a kedvence?

– Ma csak a munkámhoz, betanításhoz használom a hangszereket, leginkább a zongorát. Kedvenc „hangszerem” az emberi énekhang.

Díszpolgári címet adományoztak neki

Stréhli György 1953-ban született, családjában hat generáción keresztül öröklődött a trombita és a zene szeretete. Éneket, hangszeres zenét tanított, hiszen már több hangszeren is játszott. Több mint 30 éven át kórust vezetett, még 56 tagú gyermekkórusa is volt. Pedagógiai módszerét a szeretet és a gyakorlatcentrikusság határozta meg. Nagy hatással volt a gyerekekre a motiváció: a fellépések, a külföldi szereplések és a lemezfelvétel-készítés. A díjak, kupák egyre szaporodtak. 1992-ben francia, német és hazai zenekarok részvételével megrendezték a nagyon sikeres Tarjáni Zenei Fesztivált, ami azóta hagyománnyá vált. 1996-ban Tarján díszpolgárává választották.

– A közelmúltban rangos kitüntetést vehetett át. Mit jelent önnek ez az elismerés?

– Tarjánba kétszáznyolcvan évvel ezelőtt érkeztek meg őseink a Fekete-erdő német lakta területeiről. Magukkal hozva nyelvüket, szokásaikat és kultúrájukat. Tarjánban a múltban mindig akadt olyan, aki szívügyének érezte ezt a hagyományt. Talán ezek közé tartozom én is, és ezt ismerték el ezzel a kitüntetéssel.

– Mit csinál szívesen a szabadidejében?

– Feleségemmel a Mária-jelenések helyszíneit járjuk, és minden alkalommal megköszönjük az általa kapott sok kegyelmet. Szeretem a csöndet a kertben, a tarjáni feketekői présház és szőlőshegy jó levegőjét, „levét”. Hobbim még a volt munkám: a zeneoktatás.

– Családjából is továbbviszik a zenélés hagyományát?

– György fiam 25 éven keresztül zenélt a Stréhli Kapellében, unokám, Vivien pedig jól énekel és zongorázni tanul. Vágyam az, hogy a tehetséges fiam és unokám, akik öröklik a több mint száz éve összegyűlt zenei anyagot, jól tudjanak sáfárkodni ezzel a kinccsel.

– Mi az, amit a közeljövőben még feltétlenül szeretne megvalósítani?

– Ha a Jóisten is úgy akarja, akkor gondolom, hogy úgy, mint egész életemben, kapok még feladatokat, és ha erőm engedi, próbálok ezekkel a talentumokkal hasznosan élni, kedves feleségemmel, Margittal.