Fénykirályként tündökölt, Rinnként ébredt a szörnyű álomból Nemere István

Úgy kezdődött, hogy a nyolcvanas évek elején írtam kritikát Nemere István több könyvéről is, azután beszéltünk telefonon, majd el is mentem hozzá Esztergomba, a Várhegyre, ahol akkoriban lakott. Beszélgetésünk során szóba került, hogy nekem is kedves és fontos a sci-fi és a fantasy. Vittem neki bizonyítékot, a hétről hétre ismétlődő fantasztikus oldalunkból. Szünetet kért, nézegette, beleolvasott, majd rám nézett, és szinte egyszerre mondtuk: – Mi lenne, ha... 

Nemere István írásait imádták az olvasók

Nevettünk, kezet ráztunk, és megbeszéltük, hogy legyen egy pontosan ugyanakkora fejezetekre „szabdalt” kisregény hétről hétre az oldal alján, három hónapon át. A noteszembe fel akartam jegyezni, hogy mikor számíthatok rá, de megelőzött a gyors észjárású, agykápráztatónak is nevezett szerző.

– mondta, majd hozzátette, hogy a fejezetekre osztása időigényes, így hát kér két nap haladékot.

Betartotta a határidőt, megérkezett Tatabányára, a megyeházára a Fénykirály. Egy olyan emberről(?) szólt, aki az egész életét állandó utazással töltötte, „visszafelé” az időzónák között, így nem öregedett, nem találkozott az éjszakával sem. A sikeren felbuzdulva kértem tőle egy másikat, egy másik oldalra, amelyikben megegyezésünk alapján a szerelem, a párkapcsolat játszotta a főszerepet. Nem küldte az egészet, a részek érkeztek szépen sorban faxon. A negyediknél vakartuk a fejünket, hogy bevállaljuk-e, de úgy döntöttünk, legyen, az írói szabadság, meg aztán csúnya szó sincs benne.

Másnap áthívták főszerkesztőnket és engem egy elbeszélgetésre az akkori pártbizottságra. A tájékoztatásért felelős elvtárs tajtékzott: 

Hebegtünk-habogtunk, ígértük, hogy a történet visszafordul a normális kerékvágásba. Gyorsan megkértük erre Nemere Istvánt, aki nevetve ígérte meg. Lágy szerelmes történetek következtek hétről hétre.

Már törzsvendégnek, állandó külsős szerzőnek számított Nemere István, amikor arra kértük, kezdjen el egy érdekes fantasyt, amelyet olvasóink közül az folytathat, aki a legérdekesebb történetet küldi be. Napokon belül megérkezett a Rinn, a rettenthetetlen első része. Választottunk egy három tagú zsűrit a kollégák közül, akik eldöntötték, hogyan tovább, majd az író döntött, írt, küldte, megjelent. A siker ezúttal sem maradt el.

Bevallom, a 800 kötetes szerző könyveinek ”csak” nagyjából a felét olvastam, nem tudtam felvenni a tempót. Most nézegettem a címeket, nem találtam sem a Fénykirályt, sem Rinnt. Persze ettől még lehet, hogy megjelentek más címen, rövidebben vagy... - valahogyan. És ha mégsem? Kedves Olvasóink, készülünk egy meglepetéssel! Addig is van miből válogatni. Ez itt a reklám helye: aki szeretné (újra)felfedezni Nemere Istvánt, annak javasoljuk, látogasson el az olvasoterem.hu oldalra.