Kutyi, köpd ki a minidinót!

Kiskoromban a természethez közel nőttem fel. Amikor meglátogatom édesanyámékat a házban, ahol felnőttem, mindig üdvözlöm az odaszokott macskákat, és a mai napig előfordul, hogy szembetalálom magam egy kóbor őzzel a kertben. Elárulom azt is, hogy gyerekként a legkülönösebb találkozásom egy állattal az volt, mikor először láttam gyíkot: éppen akkori, testvérem által szellemesen Kutyinak elnevezett macskám szájából lógott ki, kapálózva. A családom a mai napig emlegeti – legutóbbi látogatásom alkalmával is –, hogy ekkor a következő mondattal fegyelmeztem meg a csintalan macskát: „Kutyi, köpd ki a minidinót!”