Kifosztás

A környezet háború, fegyveres konfliktus során történő kifosztása megelőzéséért vívott küzdelem nemzetközi napjává nyilvánította egy huszonhárom évvel ezelőtti közgyűlésén az Egyesült Nemzetek Szervezete november hatodik napját.

Ma is az akkor megfogalmazott gondolatra hívják fel különböző fórumokon a figyelmet. Egy-egy háború halálos áldozatainak, sérültjeinek száma több-kevesebb pontossággal meghatározható. A környezetet ért károkról ritkábban esik szó. Az elpusztult állatok, a porig égett erdők, az elszennyeződött kutak, tavak, patakok, folyók a jelent jelentik amikor, többnyire átmeneti időre, elhallgatnak a fegyverek. A megélt jelen a jövőről is szól. A jövő nemzedékének is feladatokat jelöl ki. Nem is keveset. Nem meglepő módon, ezen gondolatkör jegyében is született meg az Egyesült Nemzetek Szervezete millenniumi nyilatkozata. Közös környezetünk megvédésének szükségessége az alapgondolat. A dokumentum olyan világképet lebegtet elénk, amely szerint mindannyiunk fejlődéséért együtt ténykednek a fejlett és a fejlődő országok. Nagyon jól hangzik, de az alapgond nagyon egyértelműen benne van a szürke mindennapokban. Az országok, hatalmak egy talán jelentős része vélhetően szeretné utolérni az úgymond előttük járókat. Azok meg szeretnének előttük maradni.

Ezek a mélyen szántó gondolatok ritkán forognak az utca emberének fejében. Ők élik mindennapjaikat. Amíg engedi a természet.