Pékség a múltból: esztergomi dédpapa öröksége a budapesti kenyerekben

Október 16-a a kenyér világnapja, amelynek célja, hogy bemutassa a világ legfontosabb élelmezési cikkének, a kenyérnek a jelentőségét. Emellett az ünnep alkalmat ad arra is, hogy a pékek áldozatos munkájára a nagyközönség figyelmét is felhívják. A világnap alkalmából az Esztergom Anno múltidéző Facebook-oldal a két, egykor működött leghíresebb esztergomi pékségről emlékezett meg, archív fotókkal illusztrálva a posztot.

A dédunoka vitte tovább a pékség hagyományát

A Marmonstei pékség hírneve a két világháború között alapozódott meg, amikor Marmonstein Mór sütőmester Esztergomban megalapította a Rudnay téren, a Kerektemplom közelében pékségét. Üzletét egyszerűen, családneve tán Marmonstein-pékségnek keresztelte, így ismerték a helyiek. Az egykori pékség épületi ma is áll.  

Teltek-múltak az évek, a vérzivataros évtizedek. Mórnak két fia volt, László és György. László a komáromi és a budapesti gettóban volt, de túlélte a holokausztot. A világháború után Miklósra magyarosította a Marmonstein vezetéknevet és folytatva édesapja szakmáját, később pedig az esztergomi kenyérgyár igazgatója volt.Miklós végül 2012-ben hunyt el.

Ám László unokája, Mihály szintén folytatta az ősei mesterségét, mára pedig hazánkban és külföldön is ismert pékséget vezet Budapesten: a Marmonstein pékséget.

Vargabetűkkel vissza az ősökig

Mihály az ezredforduló körül kezdett el Angliába járni, dolgozott sörcsapolóként és operatőrként is. Megízlelte a legjobb kenyereket, és egy pékségben kötött ki, ahol kitanulta a mesterséget, írta a forbes.hu a vállalkozóról. 

Később hazajött, fatüzelésű kemencét épített és 2010-ben létrehozta Budapest első hagyományos pékségét. Mihály alapelve, hogy a kenyér kézzel készüljön, minőségi alapanyagokból, hagyományos eljárással - ahogy ősei készítették a napi betevőt évtizedeken keresztül... A pékmester természetes kovászt használva, adalékanyagok hozzáadása nélkül készíti a sütni valót. 

Pékek és mecénások

Esztergom mindennapi kenyerét az Einczinger-család péksége adta a múltban, 1735-től, még az államosítás után is. A pékség fogalom volt a városban, úgy nevezték: a kenyérgyár sarka, utalva az épület sarokbejáratára. A helyiség ma kisboltként üzemel.

Mint az Esztergom Anno írja, Einczinger Sándor pék, testvére volt annak az Einczinger Ferenc festőművésznek, akitől Babits "lopta" az aláírás-fal ötletet. Az Einczinger testvérek jelentős szerepet játszottak Esztergom életében, önzetlen mecénásai voltak a városnak.