Hol ősz, hol nem...

Szétszakad az ember feje. Vagy szinte leesik, mert lefújja az átok szél. Hiába no, ismét bekopogtatott kicsit az ősz. Itt a hideg, szeles időjárás. Meg a kettős fronthatás. Meg a nyálkás utak. Az alattomosan, de kérlelhetetlenül hulló eső. Ami nem is mindig alattomos, mert néha úgy kopog, dübörög, mintha egy díszszázad járná a kánkánt.

Szűr Annamária

Mondhatnánk, hogy ezt kívántuk, amikor még kánikula volt pár hete, de legyünk őszinték, még vasárnap is kifejezetten jó, ragyogó idő volt. Most meg mi van? Hűvös, vagy 15 fokkal hűvösebb. Kék ég helyett szürke komorság. Kifordított esernyő. A párától begöndörödött haj. Átázott cipő. Zúgó szél. Szóval ősz. Itt-ott nulla fokkal kacérkodó reggeli hőmérsékletek.

Nem lenne ezzel nagy baj, ha nem kétnaponta, hetente kerülnénk más-más évszakba. Az előrejelzések szerint lesz még 20 fok körüli hőmérséklet az előttünk álló hónapban, de azért nagyon jó lenne, ha nem kellene komplett ruhatárakat cserélgetni. Ez csak kényelmetlenség. A nyálkás, csúszós, itt-ott pár méterre lefagyó út már veszélyesebb történet, de fel lehet rá készülni. Például téli gumival, óvatosabb vezetéssel. A természetnek viszont nagyon nem mindegy, hogy alakul az időjárás. És mint látjuk, meg is bosszulja a helyzetet. Mondhatni a farkába harapó kígyó esete ez. Minél jobban kizsigereljük, annál zaklatottabb lesz. És őrültebb. Kiszámíthatatlanabb. Kérdés, meddig bírja. És meddig bírjuk mi.