3 órája
Amikor egy kis híd építése nagyívű házassághoz vezetett
A kecskédi művelődési házban tartott idősek napja alkalmából, mint mindig, külön köszöntötték a jelen lévő legidősebb hölgyet és urat, valamint azt a párt, amely legrégebben él házasságban. A legrégebben köttetett házasság csaknem 61 éves – Kurcz Emerencia és Szabó Pál közös életműve. Otthonukban fogadtak bennünket, hogy megírjuk a 65 éve tartó szerelmük történetét.
Környétől Bokod felé tartva, az úttest bal oldalán takaros kis közúti híd látható, amelynek két oldalt sorakozó zöld tartóelemeit egy-egy fehér ív zárja. Akár Kecskéd bejáratának is nevezhetnénk. 1959 nyarán készült. Egy kétszáz kilométerről, Baks községből ideérkező brigád építette. Olykor arra sétálgatott a barátnőjével egy 14 éves lány, aki ilyenkor elcsevegett a brigád 18 éves gépkezelőjével. Akkor még még nem tudták, hogy életre szóló házasság, három gyermek, négy unoka és három dédunoka lesz a szerelemből. Kurcz Emerencia és Szabó Pál vasárnap fogadta lapunk munkatársait, hogy elkészítsék házasságuk portréját.
Fotó: B. M. / Forrás: 24 Óra
Házasságukról és előzményeiről nevetve beszélnek
Nevetve mesélik megismerkedésük történetét, amelyből nem lehetett házasság első látásra, de szerelem annál inkább.
– Hova mentek, lányok? Környére! – idézi fel az első rövid párbeszéd emlékét Pali bácsi. Volt még néhány hasonló, aztán elmentem a bálba, és jobban megismerkedtünk. Beleszerettem, és azóta nem tudtam elhagyni – tette hozzá.
Fotó: B. M. / Forrás: 24 Óra
A brigádot a mai polgármesteri hivatallal szemközti házban szállásolták el.
– Sokszor kikaptam apámtól – folytatta Emerencia, vagy ahogy szólítják, Menci néni –, mert ugye, engem szoktak házi tejért küldeni, de Paliék tőlünk négy-öt házzal arrébb laktak, és hát el kellett oda menni, meglesni, hogy mit csinálnak. Az volt a legjobb, amikor harmonikázott. Meg kellett hallgatni, hiszen abba voltam szerelmes.
Pali bácsi egy kis Panni mopeddel ment a Tisza mellől Kecskédre
Pali bácsi a hídépítés után még a környéken dolgozott, majd 1962-ben hazament – de 1963 áprilisában egy kis Panni mopeddel útra kelt, és végleg Kecskédre robogott.
Egy évig a bányában, hosszú ideig a Komépnél, majd három évtizedig a környei húsüzemben dolgozott. Menci néni is itt kapott munkát.
Menci nénitől megtudtuk, hogy a családját 1948-ban telepítették a faluba az akkori Csehszlovákiából, Szőgyénről. Ő másfél éves volt akkor.
Pali bácsi hosszú mopedezése után a pár Menci néni szüleinél kezdte meg a közös életét.
Forrás: Beküldött
– Beadtuk a kérvényt, hogy férjhez mehessek, de háromszor vagy négyszer is visszadobták, aztán terhes lettem – meséli Menci néni. Karácsony táján fogadták el, amikor már amúgy is nagykorú lettem és félidős várandós – folytatja. December 28-án lesz a 61. házassági évfordulónk.
A saját ház felemelő érzés
– Hú, az nagyon jó volt! – summázza Menci néni azt a boldog érzést, amikor 1970-ben beköltöztek a kemény munkájuk árán épült házukba.
Két fiuk és egy lányuk született – 1964-ben Zoltán, 1965-ben Tibor, 1971-ben pedig Éva. A tragédiák nem kerülték el az idős házaspárt. Évekkel ezelőtt hirtelen betegségben meghalt Zoltán, majd pedig Éva is. A gyász miatt maradt el Pali bácsi és Menci néni számára a tavaly esedékes gyémántlakodalom. Az unokák és a dédunokák jelentik a vigaszt. Nagy szeretettel várják a negyedik dédunokát.
Forrás: Beküldött
A nyugdíjas évek tartalmasan teltek – zenével, énekkel, tánccal – a helyi nyugdíjas klub révén. Sajnos Pali bácsi ízületei miatt már nem tudnak eljárni. Megmaradt azonban a derű, a sütés-főzés és a baráti kapcsolattartás.
– Volt szegénység, de olyan szépen elment az élet – foglalja össze a beszélgetést Menci néni. A válások okaként aztán csak ennyit mondanak: nincs türelem és megértés.
