Amikor egy kis híd építése nagyívű házassághoz vezetett

Környétől Bokod felé tartva, az úttest bal oldalán takaros kis közúti híd látható, amelynek két oldalt sorakozó zöld tartóelemeit egy-egy fehér ív zárja. Akár Kecskéd bejáratának is nevezhetnénk. 1959 nyarán készült. Egy kétszáz kilométerről, Baks községből ideérkező brigád építette. Olykor arra sétálgatott a barátnőjével egy 14 éves lány, aki ilyenkor elcsevegett a brigád 18 éves gépkezelőjével. Akkor még még nem tudták, hogy életre szóló házasság, három gyermek, négy unoka és három dédunoka lesz a szerelemből. Kurcz Emerencia és Szabó Pál vasárnap fogadta lapunk munkatársait, hogy elkészítsék házasságuk portréját.

Házasságukról és előzményeiről nevetve beszélnek

Nevetve mesélik megismerkedésük történetét, amelyből nem lehetett házasság első látásra, de szerelem annál inkább.
– Hova mentek, lányok? Környére! – idézi fel az első rövid párbeszéd emlékét Pali bácsi. Volt még néhány hasonló, aztán elmentem a bálba, és jobban megismerkedtünk. Beleszerettem, és azóta nem tudtam elhagyni – tette hozzá.

A brigádot a mai polgármesteri hivatallal szemközti házban szállásolták el.

– Sokszor kikaptam apámtól – folytatta Emerencia, vagy ahogy szólítják, Menci néni –, mert ugye, engem szoktak házi tejért küldeni, de Paliék tőlünk négy-öt házzal arrébb laktak, és hát el kellett oda menni, meglesni, hogy mit csinálnak. Az volt a legjobb, amikor harmonikázott. Meg kellett hallgatni, hiszen abba voltam szerelmes.

Pali bácsi egy kis Panni mopeddel ment a Tisza mellől Kecskédre

Pali bácsi a hídépítés után még a környéken dolgozott, majd 1962-ben hazament – de 1963 áprilisában egy kis Panni mopeddel útra kelt, és végleg Kecskédre robogott.

Egy évig a bányában, hosszú ideig a Komépnél, majd három évtizedig a környei húsüzemben dolgozott. Menci néni is itt kapott munkát.

Menci nénitől megtudtuk, hogy a családját 1948-ban telepítették a faluba az akkori Csehszlovákiából, Szőgyénről. Ő másfél éves volt akkor.

Pali bácsi hosszú mopedezése után a pár Menci néni szüleinél kezdte meg a közös életét.

– Beadtuk a kérvényt, hogy férjhez mehessek, de háromszor vagy négyszer is visszadobták, aztán terhes lettem – meséli Menci néni. Karácsony táján fogadták el, amikor már amúgy is nagykorú lettem és félidős várandós – folytatja. December 28-án lesz a 61. házassági évfordulónk.

A saját ház felemelő érzés

– Hú, az nagyon jó volt! – summázza Menci néni azt a boldog érzést, amikor 1970-ben beköltöztek a kemény munkájuk árán épült házukba.

Két fiuk és egy lányuk született – 1964-ben Zoltán, 1965-ben Tibor, 1971-ben pedig Éva. A tragédiák nem kerülték el az idős házaspárt. Évekkel ezelőtt hirtelen betegségben meghalt Zoltán, majd pedig Éva is. A gyász miatt maradt el Pali bácsi és Menci néni számára a tavaly esedékes gyémántlakodalom. Az unokák és a dédunokák jelentik a vigaszt. Nagy szeretettel várják a negyedik dédunokát.

A nyugdíjas évek tartalmasan teltek – zenével, énekkel, tánccal – a helyi nyugdíjas klub révén. Sajnos Pali bácsi ízületei miatt már nem tudnak eljárni. Megmaradt azonban a derű, a sütés-főzés és a baráti kapcsolattartás.

– Volt szegénység, de olyan szépen elment az élet – foglalja össze a beszélgetést Menci néni. A válások okaként aztán csak ennyit mondanak: nincs türelem és megértés.