2024.09.13. 13:14
Nem csak a melegvérű lóé a világ
A ló évezredek óta háziállatunk. A történelem folyamán sokféle lófajtát tenyésztett az ember, de döntően két csoportba soroljuk őket. A ló fajtája szerint lehet melegvérű és hidegvérű.
Miközben ország-világ a kecsesen vágtató, úgynevezett melegvérű lófajtákat csodálja, mint például az arab vagy az angol telivér, netán a lapunk által nem régiben ismertetett akhal-teke, akadnak még olyanok, akiknek szívügyük a régi hidegvérű lófajták fenntartása, génállományuk megőrzése.
Fotó: Mészáros János / Forrás: Mediaworks archív
Erről árulkodik egy közelgő esemény, amelyre a Kömlődi mindenes nevű facebook-oldalon bukkantunk. E szerint szeptember 14-én, szombaton „Magyar hidegvérűért nap” elnevezéssel rendeznek szakmai találkozót, amely 8 órakor kancaszemlével kezdődik, majd 9.30-tól megnyitóval, ménkiállítással és fogatbemutatóval folytatódik, végül pedig 17 órakor díjátadóval zárul.
A számos hidegvérű fajta közül érdemes említeni a Debreceni Egyetem Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság (AKIT) folyóiratában is bemutatott magyar hidegvérű lovat. Az 1922-től törzskönyvezett fajta többnyire pej vagy fekete, erős csontozatú, alkata vaskos és jól izmolt, szügye széles és mély, patája ugyancsak széles, bokaszőre hosszú. A mén marmagassága 153-165, a kancáé pedig 150-160 centiméter. Ez a testalkat teszi alkalmassá mezőgazdasági és erdészeti munkára. Természete jellemzően „hűvösebb”, nyugodtabb, mint a melegvérű lóé. Emiatt a hidegvérű ló kezelhetőbb is a melegvérűnél.
A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület a honlapján azt írja, hogy az első hidegvérűek feltehetően az Árpád-házi királyok által az országba behívott nyugati lovagokkal és hadizsákmányként kerültek hozzánk.
A rómaiak Noricum nevű tartományában több típusa fejlődött ki annak a hegyi lónak, melyet nóri lónak nevezünk. A 15-16. században sváb telepesekkel jelentek meg későbbi leszármazottai a Nyugat-Dunántúlon. A párductarka, deres, sárga és pej színű nóri ló pinkafői néven vált ismertté – Vas és Sopron megyében terjedt el.
Szintén a nóri ló hatásra a Mura és Dráva mentén egy kisebb, jobb megjelenésű fajta alakult ki, melyet muraközi lóként ismerünk. A 19. század derekától a pinkafői és a muraközi egyaránt kedveltté vált. Lassanként a pinkafői ló eltűnt, miközben a muraközivel is keveredett, aztán pedig a muraközi állománya beolvadt a magyar hidegvérűébe.
Az említett hazai hidegvérű fajták számos esetben keveredtek többek közt belga, francia, norvég lovakkal, ami meglehetősen bonyolulttá teszi fajtaregenerációt, a céltudatos tenyésztői munkát.
