Évforduló

1 órája

Gyertyák gyúltak a bottyánosok találkozóján

52 éve végzett műszeripari technikusok találkoztak Esztergom. Tanítványai szerint Simon Tibor osztályfőnök akkor is tanít, ha csak beszélget valakivel

Fenyvesi Károly

Simon Tibor osztályában, a IV. C-ben negyvenen lettek műszeripari technikusok ötvenkét évvel ezelőtt a város országszerte elismertté vált Bottyán János Gép- és Műszeripari Technikumában. A csapat hét esztendeje minden évben találkozik a korábban dorogi, napjainkban Szolnokon élő osztálytárs, Pozsonyi Katalin szervezésében. Ezúttal tizennégy egykori diák és örökös osztályfőnökük köszöntötte egymást egy – számukra fontos ünnepnap – hétköznap déli harangszava közben. 

Tóth János szavaira figyel Simon Tibor, Béres Endre és Lődi Ilona
Fotó: F.K. / Forrás:  24 Óra

Nyolcan már csak a felhők magasságából tudják figyelni egykori társaikat. Ugyanennyien jelezték a hívó szóra, hogy különböző okok miatt, ezúttal nem tudnak ott lenni a találkozón. Egy egykori osztálytárs egyelőre eltűntként szerepel a szervező adatbázisában. 

Újabb, kiscsoportos találkozások terve fogalmazódott meg
Fotó: F.K. / Forrás:  24 Óra

Az osztálytalálkozókon kívül is találkozott kisebb csoportokban a IV. C. Például jót beszélgettek a leányvári Tóth Jánoséknál, de ott voltak Mitter Lajos képzőművészeti kiállításának megnyitóján is az esztergomi Tár-Lak Szalonban. És persze voltak szomorúbb pillanatok is, egykori osztálytárs temetése például Szadán, Esztergomban és Piliscsabán. 

Csoportképen az osztály összegyűlt nagyja
Fotó: F.K. / Forrás:  24 Óra

A találkozó nyitányán emlékgyertyák gyúltak, majd maradtak is égve. Simon Tibor szavaira most is odafigyelt mindenki. Tóth János úgy jellemezte osztályfőnöküket, hogy akkor is tanít, amikor beszélget valakivel. 

Simon Tibor osztályfőnököt gondolatairól kérdeztük a délután kapcsán

– Mindig nagy örömmel várom, jó ötletnek tartom az évenkénti találkozást. Viszonylag most is szép számban voltunk jelen, de az idő múlása ellenünk dolgozik. Egyre több a betegség, nő a száma azoknak, akik többé már nem lehetnek velünk. Jó hangulatban töltöttünk együtt órákat. Többen szóltak arról, hogy kórházi kezelés, műtét után vannak. Az egyik nagy örömöm, hogy mindezek ellenére soha fel sem merült, hogy fárasztó, hogy nincs értelme ilyen gyakran találkozni, sőt még most is újabb, kiscsoportos találkozások terve fogalmazódott meg. Szerintem mindenki jól érezte magát. 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában