Fekete, de nem a mienk

Családi házunk elé szinte másodpercnyire egy időben két autó állt be kora reggel. Jobbról megjött újságunk, a 24 Óra. Balról bonyolultabb volt a világ. Általános iskolás korunk óta ismerjük egymást egykori osztálytársammal, akivel ha találkozunk, mindig dumálunk egy-egy fél órát. De ritkán futunk össze, pedig csak kétszáz méternyire lakunk egymástól. Egy aranyos fekete kiscicával száll ki az autójából. Az utca végén ugrott járgánya elé. Nem sérült meg, az a tippje, hogy a miénk. Hazahozta. A macsekot leteszem cicánk itatója elé. Nem kezd lefetyelni a vízből. Fekete, de nem a mienk. Ezt megbeszéljük. Néhány sör kíséretében.