Na, kisunokám, ma van István királyunk neve napja…

Címkék#augusztus 20 #Szent István #Nagyboldogasszony #jegyzet

Az állami és egyházi ünnepek a századok során sokat változtak, miként a hozzájuk köthető „tartalmak” is. Ez alól augusztus huszadika sem kivétel.

Petrik József

Ám, ha igazán tudni akarjuk, mire is emlékezünk ezen a napon, nem árt majd ezer évet visszaballagni az időben. A történelmileg alátámasztott tény az, hogy államalapító, országépítő uralkodónk szentté avatásakor, Nagyboldogasszony utáni első vasárnapon, azaz augusztus 20-án nyitották meg István király sírját. Történt mindez az Úr 1083. esztendejében. Az egyház ezt a napot István névünnepeként iktatta a kalendáriumba. Persze az sem probléma, ha valaki az új kenyér ünnepét üli meg ezen a napon. Sőt, ennek még olyan előnye is lehet, hogy nem szükséges annyit visszautazni a múltba.

Hétágra sütött a Nap. Drága nagyapám mégis fát hasogatott a fészer mélyén. Ezután komótosan befűtött. Eközben imádott nagymamám kendő alá rejtette ősz haját, és nekilátott dagasztani, majd a kemencében kenyeret sütni. Bevallom, nekem, kislegényként, akkor jött el augusztus huszadika. Amikor aztán elkészült, mamám fehér vászonruhába csavarta, és odaadta kérges tenyerű nagyapámnak, aki a jókora cipó „fenekére” amolyan keresztfélét rajzolt, majd leszelt egy szép karéjjal. A ropogós kenyérhaja csak úgy szórta a morzsákat a konyha tiszta abrosszal terített ünnepi asztalára. Papám mindeközben csak ennyit mondott: na, kisunokám, ma van István királyunk neve napja…

Igaz, a kenyérsütés akkoriban mindig ünnep volt.